Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

112 Büntetőjogi Döntvénytár. désére vonatkozó oly tényállítás, mely a Bv. 1. §-a alá esik. — //. Amennyiben a fél részéről az eljárt bíró ellen használt aggályossági kifogás a rágalmazás vétségének megállapítására alkalmas tényállítással történik, ez a körülmény az illetőnek büntetlenséget nem biztosít. (Kúria 1926 máj. 27. B III. 7834/1925. sz.> indokok: ... A védő a bűnösséget azért látja tévesen megállapítottnak, mert szerinte a vádlott nyilatkozata nem egyéb, mint elfogultsági kifogás, melyet a per bármely szakában és bármely formában joga volt megtenni. Ez az érvelés alaptalan. Az elfogultság iránt teendő kifogást nem lebet a per bármely szakában előterjeszteni, mert a Bp. 61. §. 4. bekezdése szerint, ha a fél az aggályossági okot ismerve a bíró elolt tárgyalásba bocsájtkozotl, a bírót többé aggályosság okából nem kifogásolhatja. Már pedig a jelen esetben a vádlott nyilatkozata a tárgyalásnak előre haladott szakában történt és így aggályossági kifogásnak többé a törvény szerint helye nem volt. A vádlott nyilatkozata különben sem tartama, sem formája szerint nem volt aggályossági kifogás, mert a vádlott azt nem a bíró mellőzése céljából és nem erre vonatkozó kérelemmel kapcsolatban telte, hanem pusztán azt indokolta vele, hogy miért fogadja el az egyességet. A védőnek az az állítása sem áll meg, hogy az aggályossági kifogást bármely formában meg lehet tenni, mert semmiesetre sem szabad azt a bíróra nézve sértő formában előadni. Kiemelendő e helyütt, hogy amennyiben az aggályossági kifogás a rágalmazás vétségének megállapítására alkalmas tényállítással történik, ez a körülmény az illetőnek büntetlenséget nem biztosít. ... A cselekmény minősítése a védelem szerint azért téves, mert a nyilatkozat nem tartalmaz tényállítást és az nem is más előtt történt s így az legrosszabb esetben becsületsértést esetleg hatóság sértést állapít meg. Ez az érvelés téves. A vádlottnak az a kijelentése, hogy belemegy az egyességbe, mert a bíró ((hajlamos)) az egyik alperessel szemben, nem csupán becstelenítő, lealacsonyító vagy megszégyenítő kifejezés, nemcsak a hatósági tag eljárását sértő kitétel, hanem az eljárt bíró személyére és bírói működésére vonatkozó oly tényállítás, mely a kír. ítélőtábla irányadó ténymegállapítása szerint két más egyén előtt történt s amely valósága esetén a bíróra a B. V. 1. §-ában felsorolt következményekkel járna . . .