Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

104 Büntetőjogi Döntvénytár. pítása szerint maga beismerle, hogy a sértett személyére és hivatali állására való tekintetlel az eset különös jelentőségét felismerte. Éppen ezért az adott esetben fokozottabb gondossággal és alapos megfigyeléssel kellett volna eljárnia, mert ludaiában kellett lennie eljárása, illetve az arra alapított szakvéleménye horderejének és következményeinek. Vádlott azzal védekezett, hogy a sérteti előző viselkedése tekintetében őt T. József vádlott jelenlése megtévesztette és ennek alapján, valamint a sértetten észlelt tünelekből szerzett összbenyomás hatása alatt állította ki a vádbeli orvosi véleményt tartalmazó bizonyítványt. Ámde ugyanő a vallomásában előadta azt is, hogy a sértett előállítása alkalmával neki bemutatkozott, részletesen elmondta a vele történteket, amiből meggyőződött arról, hogy a sértett öntudatánál van és ezért csakis a sértett állal panaszolt három sérülés fennforgását állapította meg az orvosi látleletben. Ebből nyilvánvaló, hogy ő elmulasztotta tüzetes orvosi vizsgálattal ellenőrizni a sértett előadását. Ha ezt teljesítette volna, úgy meg kellett volna állapítania, hogy sértett a látleletben megállapított három sérülésen felül még mintegy 11—13 rendbeli legnagyobb részben ökölcsapásoktól és kardütésektől származó testi sérülésekel szenvedett és meggyőződhetett volna arról, hogy a valóságot csakis a sértett előadása fedi; míg ezzel szemben T. József vádlott jelenlése koholt tényállításokat tartalmaz és nem megbízható a sértett ittasságára és botrányos viselkedésére vonatkozó részében sem. Az orvosi vizsgálati adatok gondos mérlegelésének kötelességéből folyik a dolog természete szerint az, hogy az a tünet, vagy jelenség, amelynek jelentőségét egy másik adat meggyőző erővel lerontja térhető adatként figyelembe ne vétessék és éppen azért a rendőrorvos vádlottnak kötelességében állott gondosan mérlegelni a vizsgálat összes adatait és a vádbeli véleményt csak akkor mondhatta volna ki a sértettről, ha az összes tüneteknek és jelenségeknek mindenben egybevágó, egymás jelentőségét mindenben megerősítő összbenyomása alapján arról győződött volna meg, hogy a sértett a vallomástételre nagyfokú ittassága miatt képtelen és olyan fokban ittas, hogy vallomástételre csak három óra múlva képes. Az Igazságügyi orvosi tanács szakvéleménye szerint az ittasság szembeötlő fizikai tünetei mellett is az ittas egyén lelkileg annyira rendezett lehet, hogy állapotának tiszta tudatában van és vallomástételre kihallgatható, viszont arra mutató elégséges testi tünet hiányában is lehet valaki oly fokban ittas, hogy előadása, vallomása megbízhatatlan és ezért kihallgatásra nem alkalmas. Az ittasság fokának megállapításánál tehát a megvizsgált egyén