Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 101 Ez az ítélet nyomban jogerőre emelkedett. Az ítélet sérti a Btk. 96., 99. §-ait és 101. §-ának első bekezdését. Ezen § ok szerint ugyanis a bűntetteknek anyagi halmazata esetében az azokra megállapítottak közül a legsúlyosabb büntetés alkalmazandó s a hosszabb tartamú tekintendő súlyosabbnak. A jelen ügyben pedig egy, a bevégzett bűntettre megállapított tíz évig terjedhető fegyházbüntetésre tekintettel a Blk. 66. §-a szerint 9 év, 11 hónap és 29 napig terjedhető fegyházzal és egy ót évig terjedhető börtönnel büntetendő cselekmény anyagi halmazata állapíttatott meg, nyilvánvaló tehát, hogy az összbüntetést a hivatkozott §-ok értelmében fegyházban kellett volna kiszabni. Nem változtat ezen az a körülmény, hogy a fegyházzal büntetendő cselekménynek csak kísérlete állapíttatott meg, mert a Btk. 66. §-a értelmében — az ezen §. második bekezdésében említett csekély súlyú kísérlet esetétől eltekintve — a kísérletre is fegyházbüntetés szabandó ki s ennek leghosszabb tartama — bűntettek halmazata esetében — a Btk. 99. §-a értelmében öt évvel fellebb is emelhető. A kir. törvényszék ugyan a büntetést a Blk. 66. §-ának már említett második bekezdése alapján — s a 92. §. alkalmazása nélkül is — akkor, ha objektíve csekély súlyú kísérlet esetét állapította volna meg, börtönben is kiszabhatta volna, de csupán két éven — vagyis a fegyházbüntetés legkisebb mértékén — aluli tartamban. Minthogy azonban az ítéletből kitünőleg a kir. törvényszék, nyilván azért, mert egy objektíve súlyos kísérlet esete forog fenn két évnél hosszabb szabadságvesztésbüntelés kiszabását találta indokoltnak, nyilvánvaló, hogy ezt a büntetést csak fegyházban állapíthatta volna meg. Ezt a törvénysértést tehát a koronaügyész alapos perorvoslata folytán meg kelleti állapítani. A koronaügyész azt is indítványozta, hogy miután a kir. törvényszék a Btk. 66. §-a alapján börtönbüntetési nemet állapított meg, ennek tartama pedig ily esetben csak két évnél rövidebb lehet, a Bp. 442. §. utolsó bekezdése értelmében az ítélet semmisíttessék meg s két éven aluli börtönbüntetés állapíttassák meg. A jogegységi tanács ezt az indítványt elutasította, mert a kifejtettek szerint az elsődleges törvénysértés abban áll, hogy a kir. törvényszék a büntetést nem fegyházban állapította meg, ez a törvénysértés pedig a vádlott javára szolgált. Az ezen törvénysértés folyományaként jelentkező másodlagos törvénysértéstől a vádlott javára kettős előny nem származhatik.