Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

98 Büntetőjogi Döntvénytár. teljes-ülési határozatban kifejezésre jutott azzal a jogelvvel, hogy a bíróság a kir. ügyész indítványára csupán az elévülés megszakítása céljából nem ismételheti meg a körözés elrendelését. A koronaügyész álláspontja szerint ezen jogelvből kifolyólag az elévülés folyamatát csak megfelelő új adattal támogatott kére lemre hozott új bírói intézkedés szakíthatja félbe, a vizsgálóbírónak szóbanforgó a rendőrséghez intézett megkeresése azonban ilyen intézkedésnek nem tekinthető. Minthogy pedig ehhez képest jelen ügyben az elévülés már bekövetkezett, a koronaügyész a törvénysértés megállapítását és az eljárásnak a Btk. 106. $-a alapján megszüntetését indítványozza. III. A perorvoslat alaptalan. A kir. Kúriának még a Bp. életbeléptetése előtt: 1898. évi április 29-én hozott 78. sz. teljes-ülési határozatában kifejezésre jutó azt a jogelvet, hogy a kir. ügyész indítványára a bíróság csupán az elévülés megszakítása céljából nem ismételheti a körözés elrendelését, a jogegységi tanács az azóta követett állandó bírói gyakorlatnak megfelelően alkalmazandónak tartja a Bp. 472. §-ában szabályozott nyomozólevélre is. Nem tartja tehát a jogegységi tanács sem a Btk., sem a Bp. szellemével megegyeztelhetőnek azt, hogy a bíróság az elévülésnek, tehát a terhelt javára a törvényben biztosított lehetőségnek bekövetkezését a nyomozólevél kibocsátásának megismétlése állal megakadályozza és meghiúsítsa. Ez annál kevésbbé volna indokolt, mert a nyomozólevelet kibocsátó bírósági határozat mindaddig megtartja joghatályát, amíg az illetékes bíróság annak visszavonását el nem rendeli. A budapesti kir. büntetőtörvényszék vizsgálóbírájának 1924 március 7-én tett intézkedése azonban nem volt a nyomozólevél kibocsátásának megismétlése. Ezt az intézkedést egy nóvum tette indokolttá, sőt szükségessé. P. Mátyás vádlott ugyanis az iratokból kitünőleg még 1913-ban egy más ügyben nyolc hónapi börtönre történt jogerős elitéltetése miatt Amerikába szökött s azóta ott tartózkodik. A halóságoknak ezzel a tudomásával szemben a terhelt tartózkodó helyére nézve új körülmény merült fel a terhelt védője által a budapesti kir. ügyészséghez intézett kérvény folytán, amely kérvényhez egy Budapesten 1923 július 8-án kelt és a terheit aláírásával ellátott meghatalmazás volt csatolva. Ez a meghatalmazás nyomatékos gyanúokot szolgáltatott arra, hogy a nyomozólevéllel üldözött terhelt időközben Budapestre visszatért s itt lappang. Amikor tehát a vizsgálóbíró — a kir. ügyészség indítványára — megkereste a rendőrséget, hogy állapítsa meg, vájjon