Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. 89 natkozó rendelkezésein, a bűnösség megállapítása esetében is a büntetés teljes elengedésére vezethet. Összehasonlítva tehát a Bv. 18. §-ának téves alkalmazásából vagy nem alkalmazásából származó törvénysértést azokkal a törvénysértésekkel, melyeket a Bp. 385. §-ának 2. és 3. pontja a büntetés kiszabásával kapcsolatban semmisségi oknak nyilvánít, kétségtelen, hogy az előbbi az utóbbiaknál elvi szempontból nagyobb horderejű, mert az utóbbiak esetében akár alapos, akár alaptalan az azok miatt használt semmisségi panasz, a bűnösnek ítélt vádlottra minden körülmények közölt büntetés kiszabása vár; míg a Bv. 18. §-ával kapcsolatos kérdésnek a vádlottra kedvező eldöntése esetében a vádlott bűnösségének ítéleti megállapítása mellett is teljesen szabadul a büntetés alól. Indokolt tehát, hogy a Bv. 48. §-ának téves alkalmazása miatt a jogaiban sértett fél fellebbvitellel élhessen s a Bpn. 31. sj-a szerint semmisségi panasz használatára jogosultak miatt, mint anyagjogi törvénysértés miatt semmisségi panasszal is élhessenek. Igaz ugyan, hogy a Bp. 428.' §-ának első bekezdése szerint a 426. §-ának 2., 3. és 4. pontjai esetében a semmisségi panasz a Bp. 384. és 385. §-aiban meghatározott semmisségi okokra alapítható, ezek a §-ok pedig olyan semmisségi okot nem állapítanak meg, amelynek keretébe a Bv. 18. §-ának téves alkalmazása a Bp. rendelkezéseinek kiterjesztő magyarázata nélkül beilleszthető volna; minthogy azonban a Bv. 18. §-a a Bp.-nál későbbi keletű törvényalkotás s így abból a körülményből, hogy a Bp. a büntetésnek eíféle s annak idejében még nem rendszeresített elengedését nem nyilvánítja semmisségi oknak, nem lehet arra következtetni, hogy a Bp. a Bv. 18. §-ának téves alkalmazásával felmerült törvénysértést nem kívánja semmisségi oknak minősíteni. Következésképp nincs akadálya annak, hogy a kir. Kúria a törvénypótló hatalmánál fogva a Bv. 18. §-ának téve*, tehát törvénysértő alkalmazását az anyagi igazság érdekében az érvényben lévő semmisségi okok egyikének keretébe illessze s ekként az erre alapítandó fellebbvitel révén a Bv. 18. §-ának téves alkalmazásával felmerült törvénysértés orvoslását lehetővé tegye. A fellebbvitel lehetőségének ezt a kiterjesztését nem teszi feleslegessé a fentebb ismertetett ellentétes kir. kúriai határozatban felhozott az a körülmény, hogy a Bv. 18. §-át a felsőbíróság hivatalból is alkalmazhatja, mert ebben az irányban a hivatalból való határozat hozatalának szüksége és lehetősége csak akkor jöhetne szóba, ha a Bv. 18. §-ának alkalmazása s ennek alapján vádlottnak a büntetés alól való felmentése tévesen mellőztetett, mert csak ez szolgálna a vádlottnak olyan sérelmóe, mely a hivatalból való orvoslást vonhatja maga után (Bp. 385. §-ának