Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. utolsó bekezdése). Ellenben a Bv. 18. §-ára alapított törvényellenes felmentés" miatt már nem lehetne hivatalból eljárni, mert a büntetés elengedése a vádlott javára szolgált s így ebben az irányban felmerült törvénysértést megfelelő fellebbvitel hiányában nem lehetne orvosolni. De különben is a kir. Kúria büntető jogegységi tanácsának fentebb kifejtett álláspontja megfelel a törvényalkotás terén észlelt annak a törekvésnek, hogy a fellebbvitel kerete, amennyiben azt tiltó rendelkezések kifejezetten nem korlátozzák, inkább kiterjesztessék, mintsem megszoríttassék. A Bv. 18. §-ával e részében hasonló szövegezésű 1908. évi XXXVI. (Bn.) tc. az 1. §-ában szintén akként rendelkezik, hogy a bíróság a büntetés végrehajtását bizonyos feltételek mellett ((felfüggesztheti)) és mégis a 10. §-ában, valamint a kir. Kúriának büntető jogegységi tanácsa 3. számú büntető jogegységi döntvényében, bár bizonyos korlátok között, a felfüggesztés kérdésében úgy a fellebbezés, mint a semmisségi panasz használatát megengedi, pedig ebben az esetben csak a büntetés felfüggesztéséről és nem a büntetés alóli felmentésről, tehát jóval enyhébb esetről van szó, még hozzá méltányossági alapon, mely pedig a kérdésnek a szigorú jog szempontjából való mérlegelését nem kívánja meg. Hasonló jogkiterjesztéssel találkozunk a Bp. életbelépését követő több más törvényben is. így az 1913: VII. tc. (Fb.) 39. §-ában és az 1914: XIV. tc. 56. §-ában, mely törvényhelyek a vonatkozó fejezetekben foglalt összes anyagi és alaki jogszabály megsértését egész általánosságban semmisségi oknak nyilvánítván, azok alapján természetszerűen szintén úgyszólván korlátlan perorvoslati jogokat adnak. III. Ezek után tehát csak az lehet a vita tárgya, hogy a Bv. 18. §-ának téves alkalmazása, mint anyagi semmisségi ok, a Bp. ' 385. §-ában meghatározott semmisségi okok melyikét valósítja meg ? A kir. Kúria jogegységi tanácsa e tekintetben nem osztozik a koronaügyésznek abban a nézetében, hogy ebben a kérdésben a semmisségi panaszt a Bp. 385. §-ának 1. c) pontjára kell alapítani. Ez a törvényhely ugyanis olyan büntethetőséget kizáró okok téves megállapítását nyilvánítja semmisségi oknak, melynek a Bp. 326. §-ának 3. pontja szerint a vádlott teljes felmentése a folyománya ; következéskép ez a törvényhely végeredményben a bűnösség téves megállapítását jelöli meg semmisségi ok gyanánt. Már pedig a Bv. 18. §-ának alkalmazása a bűnösség megállapításának kérdését nem érintheti, mert csak a büntetés alóli felmentést engedi meg. A Bv. 18. §-ának téves alkalmazása tehát nemcsak hogy nem meríti ki a Bp. 385. §-ának 4, c) pontjában