Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

88 Büntetőjogi Döntvénytár. legelheti szabadon, az azokra alapított ténymegállapításból a sértettnek jogellenes, kihívó, botrányt kellő s mint ilyennek a becsületsértés elkövetésére okul szolgáló viselkedésére vonat okszerű következtetést és a büntetésnek erre alapított mellőzése azonban csak a jogszabályoknak az általános erkölcsi és társadalmi szokások megfelelő mérlegelésével kapcsolatos alkalmazásán alapulhat s mint ilyen az anyagjogi kérdések eldöntésének keretébe tartozik. Kétségtelen tehát, hogy a Bv. 18. §-a a becsületsértés vétsége miatt elítélt vádlott büntetlenségét nem a bíró tetszésétől, annak szabadon gyakorolható méltányosságától teszi függővé, hanem azt a törvényben meghatározóit feltételekhez köti, melyeket a bíró a megállapított tényállással kapcsolatban a törvény szerint mérlegelni tartozik. Ha tehát a bíró a Bv. 18. §-át tévesen alkalmazza, ez által anyagi jogszabályt sért. A Bv. 18. §-ában foglalt az a kifejezés, hogy a bíró a vádlottat ((felmentheti)), a törvény ilyetén magyarázatának helyességét nem ronthatja le, mert a ((felmentheti)) kifejezés nem azt jelenti, hogy a törvény teljesen a bíró tetszésére bízza a büntetés esetleges elengedését, hanem a Bv. 18. §-ának csak azt az értelmet lehet és kell is tulajdonítani, hogy a sértett jogellenes, kihívó, botrányt keltő s ez által a becsületsértés elkövetésére okot adó viselkedése nem mindig vonja maga után a büntetés alól való felmentést, hanem a dolog természete szerint csak akkor, amikor a bíró a valónak elfogadott tényállás alapján a sértett viselkedését olyannak ítéli, amely a vádlott becsületsértő cselekményét mintegy szükségképpen kiváltotta, vagy legalább is úgy taláíja, hogy anélkül az elítélt nem vesztette volna el az önuralmát s nem ragadtatta volna magát a becsületsértés elkövetésére. Ha ez a feltétel hiányzik, akkor a sértett viselkedése a vádlott javára a büntetés kiszabásánál csak enyhítő körülményül szolgálhat. A bíró tehát ebben a kérdésben nem dönthet korlátlan tetszése szerint, ha az eset körülményeinek gondos mérlegelése alapján a törvény szellemének s az általános jogérzet követelményeinek megfelelően köteles igazságot szolgáltatni. Mindebből pedig az következik, hogy a Bv. 18. §-ának alkalmazása vagy nem alkalmazása bírói mérlegelés alapján pozitív vagy negatív irányban eldöntendő olyan jogkérdésen sarkal, amelynek végérvényes elbírálását a fellebbvitel kizárásával annál kevésbbé lehet valamely alsóbbfokú bíróság határozatára bízni, mert a Bv. 18. §-ának alkalmazása vagy nem alkalmazása lényegesen befolyásolhatja az ítéletnek a vádlottra nézve legfontosabb, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezését, amennyiben a Bv. 18. §-a messze túl menve az anyagi Btk.-nek a büntetés enyhítésére vo-