Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 19. kötet (Budapest, 1927)

Büntetőjogi Döntvénytár. használt eszköz teljesen alkalmatlan volt, e vádlott bűnösségét ezért nem találta megállapíthatónak. A kir. ítélőtábla ez álláspontja a már előadottak szerint téves és így téves a Marosi Károly vádlott ez indokból történt felmentése is. A kir. Kúria megítélése szerint az alább kifejtett okokból e vádlott cselekménye bűncselekmény tényálladékát igenis kimeríti, ennek a vádlottnak e vád alól történt felmentése azonban a kir. Kúria megítélése szerint, habár nem a kir. ítélőtábla által felhozott, hanem az alább részletezett okokból mégis helyes és a kir. főügyész semmisségi panaszának ide vonatkozó, a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelenteti része alaptalan. A felbujtó és a felbujtott egyén között létesült lelki kapocs és a cselekvést eredményező lelki folyamatok összefüggésének dacára ugyanis, a bűnözési szándék oszthatatlanságánál fogva, a felbujtott egyén bűnösségének megállapításánál szükséges annak vizsgálata, hogy a büntethetőségnek a Btk. 75. §. szerinti alapfeltétele a szándék a felbujtott egyénnél is megvolt-e vagy sem és hogy ez a szándék mire irányult ? Nem téveszthető ugyanis szem elől az, hogy a felbujtó valamely tudatos, a reábírás folytán a felbujtott által is szándékolt cselekvésre a felbujtott egyént reábírhatja anélkül is, hogy vele a cselekmény célját és eredményét közölje. Ekkor aztán a felbujtott egyén a felbujtás folytán véghezvitt cselekményének azt a jogsértő eredményét természetesen nem látja előre, amely eredményt a felbujtó elérni akart. Ily esetben a felbujtott tettes nem tudván a bekövetkezett eredményt, ezt az eredményt ő nem is akarhatja. Erre alapítja Marosi Károly vádlott a védekezését, midőn azért vitatja ártatlanságát, mert bár közreműködött a bombát tartalmazó csomagnak Rassay Károly sértetthez való továbbításában még sem tudta azt, hogy mit továbbított ő sértetthez, és így sértett megölése nem is állott szándékában. Vádlottnak ez a védekezése az alsóbbfokú bíróságok által valóknak elfogadott tényekkel megcáfolást nem nyert. A megállapított tényállás szerint ugyanis Márffy József 1923 február 20-án délutánra lakására hivatta Marosi Károlyt néhai Chriaszty Istvánt és néhai Bekő Zoltánt, majd elővett két papírba burkolt csomagot; e csomagok egyikét Marosi Károlynak és Criaszty Istvánnak adta át azzal a megbízással, vigyék ezt egy előzőleg megírt cédulával, melyre Rassay Károly neve és lakása volt felírva, a Hungária-szálló elé, ott adják át valamelyik hordárnak Rassayhoz leendő továbbítás végeit. Marosi Károly a papírba burkolt csomagot átvette, Rassayhoz továbbította; és erről Márlfy