Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. és a nyomda tulajdonosa ellen tett s a St. 40. §-ára alapított marasztaló rendelkezését ahelyett, hogy ezt hatályon kívül helyezte volna, helybenhagyta, ezzel túllépte a hatáskörét, mert olyan egyének ellen hozott marasztaló ítéletet, akikre ebben az irányban az ő bírói hatalma a vádbeli cselekménynek közönséges bűncselekménnyé minősítése folytán ki nem terjedt . . . ... A kir. Kúria nem osztozik a kir. ítélőtáblának abban a nézetében, hogy a lap kiadója és a nyomda tulajdonosa ellen irányuló törvényellenes elsőbírósági rendelkezés, mert az nem szolgált a vádlott sérelmére, megfelelő perorvoslat hiányában nem helyezhető hatályon kívül. A vádlott cselekményéért felelősséggel nem tartozó egyénekre nézve sérelmes ítéleti rendelkezésnek fenntartása vagy hatályon kívül helyezése tekintetében semmi befolyása nem lehet annak a körülménynek, hogy az az intézkedés a vádlottra nézve kedvező-e vagy sern, mert peren kívül álló egyének törvényellenes marasztalásából a vádlottra megfelelő perorvoslat hiányában nem származhat olyan előny, amelyre, mint a vádlott érinthetetlen jogára lehetne következtetni. De meg külömben is közönséges bűncselekmény elbírálása esetén a büntetőjogi felelősség alapvető elveitől eltérő fokozatos sajtójogi felelősségből folyó jogszabály alkalmazását a két jogrendszer merőben ellentétes természete egyenesen kizárja. Végül megjegyzi a kir. Kúria, hogy a kir. ítélőtábla úgy ítélt volna a törvénynek megfelelően, ha az elsőbíróság ítéletét jogi meggyőződéséhez képest nem helyesbítette volna, hanem annak a vádbeli cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezését — amelynek keretébe tartozik az a kérdés is, hogy valamely cselekmény sajtóbűncselekmény-e vagy sem — a Bp. 385. §-ának 4. b) pontja alapján megsemmisítve mellőzte volna a vádlott terhére rótt tettnek sajtóbűncselekménnyé minősítését, aminek a fentebbiek szerint az a mellőzhetetlen törvényes következménye, hogy a vonatkozó sajtótermék kiadójának és a nyomda tulajdonosának a St. 40. §-ára alapított téves marasztalása hatályon kívül helyeztessék. = V. ö. a jelen kötetben 25. sorszám alatt közölt határozatot, amelyről Dombováry Géza bírálatot írt: BJT. LXXVI., 49. 1. 46. Sajtórendőri vétség esetében a kiadónak és a nyomda tulajdonosának a St. W. §-án alapuló felelőssége nem állapítható meg; ily vétség miatt a pénzbüntetésért és a bűnügyi költségért csak az elítélt vádlott felelősségét lehet megállapítani.