Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 08 Ezért kellett a kir. törvényszék ítéletének hatálvába való visszahelyezésével a vádlott bűnösségét megállapítani. = Kúria : Hív szellemű és igaz a közlés, ha az valóban megtörtént-tényeket ölel fel, kiszínezés nélkül [BDtár V. 107.). Gyanú kifejezése helyett fénykép állítás: nem hív szellemű közlés (BDtár II. 60., III. 77.). Hív szellemű a közlés, ha nincs benne tendenciózus ferdítés és rosszindulatra valló célzat, ami p. o. kihagyásban is nyilvánulhat (BDtár XIV. IS.). 44. Újságíró bűnösségének mérlegelése sajtó útján elkövetett rágalmazás esetében. L (Kúria 1924 márc. 24. li I. 6550 1923. sz.) Indokok.... A kir. Kúria azt a körülményt, hogy a vádlott 26 évvel ezelőtt sajtó vétségért büntetve volt," az azóta eltelt idő hosszú tartamánál fogva a vádlott terhére súlyosítónak nem mérlegelte, és minthogy evvel szemben a vádlott javára nyomatékos enyhítő körülményként vette figyelembe, hogy a vádlott cikkét őt megtévesztő valótlan bemondásoknak hitelt adva, a napi események közlését gyors ütemben feldolgozó újságírói munkásság hevében abban a tudatban írta meg, hogy avval a közérdeknek tesz szolgálatot, a vádlott büntetésének rendkívüli enyhítésre elég alapot látott fennforogni. . . . II. (Kúria 1924 ápr. 23. B I. 633 1924. sz..) Indokok: ... A kir. Kúria a büntetés rendkívüli enyhítésének kérdésében az alsóbíróságok által mérlegelt enyhítő és súlyosító körülmények mellett különösen két körülményre veti a fősúlyt. Ezek egyike az, hogy a vádlott az ország igazságügyminiszterét, tehát annak egyik kiváló közéletű tényezőjét támadta meg súlyosan és vakmerően, mely támadásból az is nyilvánvaló, hogy a vádlott a sértett közéletű értékét egyszer s mindenkorra tönkre akarta tenni. Másodsorban nem hagyható figyelmen kívül, hogy a vádlott a kir. törvényszék előtt tartott főtárgyaláson a sértettről a múltra és a jelenre nézve oly magas értékeléssel, oly nagyrabecsüléssel beszélt, hogy ezzel szemben a sértett ellen az existentia-ronlás éles célzatával intézett, heves hírlapi támadás szinte érthetetlenné válik, annyira nagy a két véglet között az űr. Ezt az ellentétet pedig csak az magvarázza meg, hogy a vádlottat ezen cikke megírásánál — sajnos — nem a részéről önérzettel kiemelt igazságkeresési szenvedélye, nem is a többször hangoztatott jóhiszeműsége, hanem a rontás szenvedelme vezette;