Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

04 Büntetőjogi Döntvénytár. amely az érdekelttől könnyen megszerezhető alapos felvilágosítás adatszerzés helyett megvesztegetően érdekes és csábító látszatoknak hirtelenül feláldoz mindent; igazságszeretelet, a tárgyilagosság kötelességét, régi nagyrabecsülést, mások egész közéleti értékét. Ez a tárgyilagos, bírálatra nem törekvő szenvedelmes szenzációhajhászat járványszerű becsületrontásként pusztít közéletünkben s ennek tett szolgálatot vádlott is a vádbeli cikkével. Ez pedig oly súlyosító körülmény egy lapnak a hang előkelőségére, a tartalomnak tárgyilagosságára hivatásszerűen ügyelni köteles felelős szerkesztőjére nézve, hogy vádlott erészben súlyos eltévelyedése folytán sem igényelheti a rendkívüli enyhítés kedvezményét. De ha a Btk. 92. §-ának alkalmazására a kir. Kúria nem is talált törvényes alapot, a halhónapi fogházban kimért főbüntetést az adott viszonyok között még is túlsúlyosnak találta, azért azt tizennégy napra leszállította. Az eset körülményei szerint ugyanis a vádlott az ingyenrészvény-kérdés szülte forró izgalomban, mely köztudomás szerint a társadalmi életet akkor áthatotta, felelte rosszhiszeműen beállított látszatok kísértésének esett áldozatul, aminek felismerése őt a jövőre bizonyára óvatosabbá teszi. Erre biztosítékot nyújt a vádlottnak érdemes újságírói múltja, továbbá fenntartás nélkül tett az a férfias nyilatkozata, amelyben nemcsak a tévedését látta be, nemcsak tárgyi elégtételt adott a sértettnek, hanem botlásának nyílt elítélésével magasabbrendű erkölcsi felfogásának is követésre méltó kifejezést adott. A kir. Kúria méltányosnak találta tehát, hogy ezeket a vádlott javára figyelembe vegye, s a büntetését a Bpn. 33. §-a második bekezdésének alkalmazásával megfelelően enyhítse. . . . III. (Kúria 1924 márc. 24. B I. 7413/1923. sz.) Indokok.... A kir. Kúria a vádlottra kimért pénzbüntetés végrehajtásának hivatalból való felfüggesztését azért tartotta indokoltnak, mert különös méltánylást érdemlő oknak tekintette azt, hogy a vádlott sajtóközleményét fölötte fontos közérdek megóvása céljából írta, továbbá azt, hogy hírlapírói működése a törvénytisztelet szempontjából eddig kifogás alá nem esett, nemkülönben azt, hogy a nyilvánosságnak szóló hírlapírói munkáját kellő komolyság jellemzi, ami mind egyéniségének, magaviseletének érintetlensége és hivatásának nemes felfogása mellett szól. Mindezeket mérlegelve, a kir. Kúria a büntetés végrehajtásának felfüggesztésétől az elítélt további magatartására kedvező hatást vár. . . .