Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvényátr. 61 A kifejtettek szerint a kir. ítélőtábla jogilag tévedett, amikor a valónak vett tényállás alapján arra következtetett, hogy a sértett a jogos védelem büntetlen túlhágásaképen lőtt a vádlottra : mert a tényeknek helyes jogi értékelése az, hogy a sértett jogosan védekezett a még mindig támadó helyzetben volt vádlott ellenében, s amit védelmére tett, az a Btk. 79. §-ának második bekezdése értelmében jogos és szükséges volt a szintén fegyveres vádlott tsmadásának visszaverésére, illetve a közvetlenül fenyegető támadás megelőzésére és esetleges elhárítására. A védelem érvelése ezek alapján helyesnek el nem ismerhető ; a Btk. 79. §. harmadik bekezdéséhez fűződő jogi felfogása pedig — bár elméletileg a felvetett jogelv helyessége megáll — az adott esetben tárgytalanná vált. Végeredményben tehát a kir. ítélőtábla, bár ítéletének ide vágó indokolása téves, nem sértette meg a törvényt, amikor a vádlott javára a jogellenességet kizáró jogos védelmet meg nem állapította. A kifejtettekből nyilvánvaló a semmisségi panaszok minősítési részének az alaptalansága is; mert a jogosan védekező sértett nem jogtalanul bántalmazta a vádlottat, s így védekező cselekményei nem lehetnek a vádlott erős felindulásának a vádlott javára jogilag észlelhető és hasznosítható tényezői . . . = A rubrumban írt jogtétel elvi kijelentés, amely az eldöntölt esetben azért nem nyert alkalmazást, minthogy a Kúria értékelése szerint a sértett jogosan védekezett a még mindig lámadó helyzetben volt vádlott ellenében, s amit védelmére tett, az a Btk. 79. §-ának második bekezdése értelmében jogos és szükséges volt a szintén fegyveres vádiolt támadásának visszaverésére, illetve a közvetlenül fenyegető támadás megelőzésére és esetleges elhárítására. Angyal Pál: A jogos védelem határait túllépővel szemben a védelem jogos (Tankönyv 1909. I. 432.). 43. A St. H. §-ában előforduló «hív szellemű és igaz közlés» kitételnek természetes, nyelvtani és jogi értelme az, hogy a közlés az eseményeket tárgyilagosan ismertesse, ne legyen egyoldalú, ne mutasson irányzatosságot, egyszóval feleljen meg a történeti igazságnak. Aki igazat, csak igazat és teljes mértékben igazat ir, azt védi a St. H. §-ának a felelősségrevonást kizáró rendelkezése. (Kúria 1924 máj. 6. B I. 934/1924. sz.) Indokok : A főmagánvádló a kir. ítélőtábla ítélete ellen a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján azért él semmisségi panasszal,