Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 69 tettnek vele szemben kifejtett és rálövésekben álló súlyos bántalmazása váltott ki. Azonban a vádlott cselekménye nem is büntethető, mert a védelem szerint a vádlott a sértettnek halálát előidézett cselekményét jogos védelemben, tehát nem jogellenesen követte el. Erre a jogi álláspontra pedig úgy jut a védelem, hogy az alsóbíróságok részéről az időfolyás és a történés szempontjából szervesen és okozatosan egységesnek elfogadott való tényállást céljának megfelelően, egymástól független és önálló részekre tagolja; a szerves összeforrottságukból kiemelt ténycsoportokat pedig jogilag úgy értékeli, hogy a vádlottnak a sértett ellen elkövetett tettleges bántalmazását a történeti cselekmény szempontjából lezártnak, a sértett ebből folyó fegyveres fellépését és lövöldözését pedig önálló, új támadásnak veszi, amellyel szemben nézete szerint a vádlott kétségtelenül a jogos védelem terén állott, amikor a sértettet lelőtte. E felfogásnak helyességét a védelem arra az esetre is vitatja, ha a kir. ítélőtáblai ítélet jogi álláspontja a helyes, amely szerint a vádlott részéről súlyosan bántalmazott sértett félelemből és megzavarodottságból lövöldözött a vádlottra; mert abban az esetben a sértett részéről a jogos védelem terén elkövetett túlhágás a Btk. 79. §. harmadik bekezdése értelmében nem volt ugyan büntethető, de viszont kétségtelenül nem is volt jogos, ezért vele szemben a vádlott bűncselekmény elkövetése nélkül, jogosan védekezhetett egész a sértett életének kioltásáig. A védelem e panasza egész terjedelmében tarthatatlan; mert sem ténybeli, sem jogi alapja nem törvényes. Az alsóbíróságok által valónak elfogadott tényállást ugyanis a védelemnek a Bpn. 33. §-ának utolsó bekezdése értelmében nincs joga megfosztani összeforrott egységességétől, vagyis a lefolyás valóságától és a történés hűségétől; mert amikor ezt a részekre tagolással és a részek függetlenítésével megcselekszi, önkényesen új tényállást szerkeszt, amelynek kedvező beállításait aztán tetszése szerint való jogi következtetésekre használhatja fel. Erre a térre a kir. Kúria a védelmet nem követheti, nemcsak azért, mert a törvényből merített felfogása szerint az adott esetben az alig egy pár másodperc alatt lepergett tényállást — az anyagi igazság mindenekfelett álló érdekében, de a történés összeolvadó, természetes folyamatossága miatt is — valóban és szükségszerűen egységesnek kell felfogni, egységes szemléletlel kell értékelni; hanem azért is, mert a kir. Kúria a semmisségi panasz felülvizsgálatánál a tényálláson a fentebb felhívott törvényhely rendelkezése szerint a védelem céljai szerint nem is változtathat, mert ezzel új tényállást venne fel, amihez joga nincs.