Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 49 bűnügyekben az ítéleteket nem fegyelmileg felfüggesztett állapotában, hanem azt megelőzően bírói hatóságának törvényes gyakorlása idejében hozta ; már akkor hamisította meg azoknak a büntetés mérvéről szóló lényeges részeit ügy, hogy nagyobb összeget hirdetett ki, mint aminőt az ítéletbe bevenni akart; tette ezt azzal az elhatározással, hogy a két összeg között való különbözetet, amint azt az elítéltek kikötötten az ő kezeihez befizetik, — jogtalanul el fogja tulajdonítani. Az ily elhatározással hozott ítéleteket a vádlott már akkor hirdette ki a feleknek, és azok már akkor emelkedtek jogerőre. Amit a vádlott célzatosnak mutatkozó hanyagság folytán, mint felfüggesztett bíró, az ítéleti űrlapok kitöltésével azután tett, — az csak gépies technikai munka volt. Azonban erre is felettes hatósága kötelezte, s erre ő önként, illetve ellentmondás nélkül vállalkozott is. Ennélfogva a kir. Kúria az alsóbíróságokkal egyetértően — a felfüggesztés hatályát, terjedelmét, illetve ennek ideiglenes megszűkítését nem is érintve — büntetőjogi szempontból kétségtelennek találja, hogy a vádlott a hamisnak talált öt ítéletet mint bíró, törvényes joghatósága körében hozta meg. Minthogy pedig a Btk. 393. §-ában körülírt törvényes tényálladék egyéb alkotó részeinek megvalósítottsága tekintetében az eddig előadottak és a lentebb kifejtettek szerint kétségek nem merülhetnek föl, a vádlottnak e cselekményei által a Btk. 393. §-ában meghatározott törvényes tényálladékok létrejöttek, a vádlottnak e cselekményei tehát bűncselekmények, amelyeket a kir. ítélőtábla helyesen minősített s ennek folyományaként meg kell állapítani, hogy a vádlott és a védő idevonatkozóan bejelentett, a Bp. 385. §. 1. a) b) pontjára alapított panasza nem helytálló. Alaptalan a vádlott és a védő semmisségi panaszának a Bp. 385. §. 4. c) pontjára vonatkozó része is. A felülvizsgálatnál kötelezően irányadó tényállásban ugyanis nincs oly adat, amelyből a kir. Kúria a vádlottnál akár elmezavar, akár öntudatlanságra, akár végül bármily jelentős ténytévedésre következtethetne. A vádlottnak vallomásai, ezek módosítása védekezésbeli körültekintése és e részben való ügyeskedése, a tényállás mérlegelésére és a mutatkozó hézagok kihasználására vonatkozó készsége, tudatos irányzatossága, a terhére eső adatok kiszámított -áthárítása, a vádlottnak oly szellemi éberségéről, öntudatának oly erejéről és a tények megítélésében való oly biztosságáról, sőt célzatosságáról tesznek tanúságot, hogy ez maga a legmeggyőzőbb bizonyítéka az e részben emelt panasz alaptalanságának. Mindezeknélfogva a vádlott és a védő semmisségi panaszának érdemben felülvizsgált részeit, mint alaptalanokat, a Bp. 36. §-ának első bekezdése értelmében el kellett utasítani. Büntetőjogi Döntvénytár. XVII.