Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

48 Büntetőjogi Döntvénytár. E felfolyamodás alaptalan, azért azt a Bp. 379. §-ának negyedik bekezdése értelmében el kellett utasítani, mert a Bp. 383. §. II. b) pontja, illetve a Bpn. 31. §. első bekezdése értelmében a védőnek a perorvoslat használatához való joga a vádlottétól független és önnálló. Ebből pedig viszont következik az is, hogy az e jog gyakorlására vonatkozó perjogi szabályok betartása is mindkettőnek egymástól független, külön kötelessége. Ez — amily nem vitás a p'erorvoslat külön bejelentésénél — ép oly kevésbé lehet kétséges a Bp. 388. §. utolsó bekezdésében foglalt kivételes kedvezmény igénybevételénél. E törvényhely helyes értelmezése mellett ugyanis a perorvoslatra jogosítottak egyike a kedvezmény kérésével és megszerzésével nem szerzi azt meg egy másik perorvoslatra jogosított társának, aki — noha maga is jelen volt — a kedvezményt maga sem nem kérte, sem a társa részéről előterjesztett ily kérelemhez nem csatlakozott. Ami a semmisségi panaszok érdemét illeti, a kir. Küria úgy találja, hogy a kir. ítélőtábla ítéletében sikkasztás vétségeinek csalás és közokirathamisítás bűntetteinek minősített vádbeli cselekmények kétségtelenül bűncselekmények s ezért a kir. ítélőtábla ítélete a vádlott ezekre vonatkozó bűnösségének megállapításával a Bp. 385. §. 1. a) pontjában körülírt anyagi semmisséget nem idézte elő. Hogy azután a kir. ílélőtábla részéről sikkasztás vétségeinek és külön csalás bűntetteinek minősített vádbeli cselekmények a Btk. különös részében megállapított bűncselekmények melyikének tényálladékát valósították meg, vagyis a Bik. különös része, mely jogszabályainak megsértésével hozták létre a bűncselekményeket és hogy azoknak végeredményben mi a törvényes minősítése — annak részletes jogi megokolása lentebb — a kir. főügyész semmisségi panaszának felülvizsgálatánál található meg. Ebből a megokolásból kitűnik majd a sikkasztásokra és a csalásokra vonatkozólag a vádlott és a védő semmisségi panasza a Bp. 385. §. 1. b) pontjára alapított részének alaptalansága is. A közokiralhamisítás bűntetteit illően a vádlott és a védő semmisségi panasza a Bp. 385. 1. a) és b) pontjaira vonatkozó részének jogi indoka az, hogy a vádlott a hamis közokiratoknak mondott bírói ítéleteket mint fegyelmileg felfüggesztett, tehát ítélethozásra, közokiratkiállításra hatáskörrel nem rendelkező, bíró állította elő, ennélfogva ezek — ha hamisak lennének is — bűncselekményt nem alkotnak, legfeljebb magánember hamisításai lehetnek. Ez a jogi álláspont azonban téves. A vádlott ugyanis a valónak vett tényállás helyes jogi megítélése szerint az öt közokirathamisítás bűntettének alapjául szolgáld