Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Dötnvénytár. 43 a szószerinti értelem alapján, hanem tekintettel a kifogásolt nyilatkozatban megnyilvánuló agitacionális módszerre is (BDtár II. 37.). 29. Nem zárja ki rágalmazás megállapítását az, hogy a vádlott jóhiszeműen állította a sértettről azt a tényt, amelynek valósága bebizonyítást nem nyert. Viszont igen nyomatékos enyhítő körülmény, hogy bizonyos ténykörülmények a vádlottban az állított tény valóságának hitét ébreszthette. (Kúria 1924 febr. 6. B I. 4474/4923. sz.) indokok: . . . Alaptalannak találta a kir. Kúria a semmisségi panaszoknak a Bp. 385. §. 1. a) pontjára alapított részét is, mert a valóként elfogadott tényállásból elfogadva az ott felhozott helyes jogi indokolást is, a maga részéről is azt a következtetést vonta le, hogy á vádbeli tényállítások valóságának bizonyítása lényegileg nem sikerült, miért is az alsóbíróságok a vádlott bűnösségét a Bv. 16. §-ára való tekintettel a törvény megsértése nélkül, helyesen állapították meg. A semmisségi panaszoknak a Bp. 385. §-ának 3. pontjára alapított része azonban alapos. A kir. Kúria ugyanis az alsófokú ítéletekben felsorolt és ehelyütt is elfogadott enyhítő okokon felül további igen nyomatékos enyhítő körülményként mérlegelte még azt a tényt is, hogy a vádbeli cikkeket megelőzően más lapok is hoztak cáfolatlanul a sértettről hasonló vádakat ; hogy a vadásztársaság sértettet ily természetű gyanúsítások miatt nem igazolta, mely határozat még most sem jogerős; hogy sértett bár nyilvánvalóan megengedett célra, de tényleg vitetett fát a városházáról a saját magánlakására és hogy L. János valótlan állításaival a vádlottat félrevezette, mely ténykörülmények mind igen alkalmasak voltak arra, hogy a vádlottban azt a hitet ébresszék, mikép sértett a vádlott által megírt cselekményeket csakugyan elkövette. A vádlott tehát bizonyos jóhiszeműséggel cselekedett, amely azonban az ő bűnösségét nem zárja ki, mert a Bv. 1. §-a szerjnti bűncselekmény tényálladékához a valótlanság tudata nem szükséges és mert a felmentés alapjául, ha egyébként a büntetendő tényálladék megvan, csakis a valóság bebizonyítása szóigálhat. Mindezen enyhítő okok annyira nyomatékosak és oly nagy számúak, hogy a kir.. Kúria a Btk. 92. §-a szerinti rendkívüli enyhítés alkalmazásba vételét helyén valónak találta . . . = Ugyanezen enyhítő körülményt 1. Kúria 1924 márc. 5. B I. 4286/1923.