Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 35 körülmény, hogy ez a vádlott ezt a vétségét sajtó felhasználásával követte el. (Kúria 1924 febr. 5. B I. 5046/1923. sz.) indokok: . . Az 1921 : III. tc. 7. §-ába ütköző bűncselekménynek nem tényálladéki eleme valamely különleges célzat. Annak indító oka a bűnösség megállapítása szempontjából teljesen közömbös. A Btk. 75. §-ában meghatározott s ezen bűncselekmény tényálladékához is megkívánt szándékosság megállapítására ugyanis elegendő olyan valótlan tények tudatos állítása, illetőleg terjesztése, amely a tettes belátása szerint is alkalmas arra, hogy a magyar állam becsülését csorbítsa és hitelét sértse. A vádlott a vádbeli cikkben a Budapesten elkövetett erzsébetvárosi bombamerénylet ügyében folyamatba tett nyomozásról ír s ennek eredménytelenségét egybevetve az ezt megelőzött merényletek és erőszakoskodások eredménytelen nyomozásaival és vizsgálataival, egyes, bár részben való és közismert eseményt túlzó színezéssel, találgatásokra alkalmat nyújtó célzatos mondatfűzésekkel és valótlan tényállításokkal egybekapcsolva oly beállításban tár az olvasó elé, hogy a cikk a maga összhatásában azt a benyomást kelti, hogy ebben az országban a láthatatlan. sötét hatalmak akaratából bizonyos bűnöket rendszeresen elpalástolnak, azok tetteseit a büntető eljárás alól elvonják, a meghozott büntető ítéletek végrehajtását törvénytelenül és jogellenesen megakadályozzák, gyilkosokat indokolatlanul szabadlábra helyeznek, a jog- és személybiztonság állandó veszélyeztetését, a lakosság egy része ellen való izgatást eltűrik, a bűncselekmények feljelentőit elítélik, azok elkövetőit pedig büntetlenül hagyják. A hazai közbiztonsági és igazságszolgáltatási állapotokra vonatkozóan általánosságban tett efféle valótlan tényállítások pedig felette alkalmasak arra, hogy a magyar államnak a személy- és jogbiztonság fenntartásához és a pártatlan igazságszolgáltatás biztosításához fűződő erkölcsi és evvel kapcsolatos anyagi hitelét sértsék és megbecsülését csorbítsák és ezt a vádlottnak, mint magasabb értelműségi egyénnek tudnia kellett s kétségtelenül be is látta, mikor a cikket megírta és közzétette. Mindezekből kétségtelen, hogy az alsóbbfokú bíróságok a vádlott bűnösségét törvénysértés nélkül állapították meg. Azonban a Kúria úgy találta, hogy az alsóbbfokú bíróságok a vádlott bűncselekményét tévesen minősítették sajtóvétségnek. A St. 32. §-a ugyanis élesen elhatárolja egymástól a sajtóvétségek és a sajtó felhasználásával elkövetett közönséges bűncselekmények körét, az előbbibe tartoznak a St. 32. §-a alá vonható azok a sajtó felhasználásával elkövetett bűncselekmények, ame3*