Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)
Büntetőjogi Döntvénytár. lyeknek tényálladékát a sajtótermék teljesen magában foglalja, amelyekre tehát a sajtójogi felelősség alkalmazandó; az utóbbiak körébe pedig a sajtó felhasználásával elkövetett azokat a közönséges bűncselekményeket kell sorozni, amelyeknek a tényálladéka teljesen és tisztán nem foglaltatik benne a sajtótermékben, hanem azok egyik-másik tényálladéki elemének fennforgása a sajtóközleményen kívül külön megállapítást igényel, amely bűncselekmények elkövetőinek tehát az általános büntetőjogi felelősség szabályait kell alkalmazni, mert a sajtótörvény csak a 32. §-ában megjelölt cselekményekre alkalmazható. A vádbeli sajtóközleményből pedig a vádlott terhére megállapított, az 1921 : III. tc, 7. §-ába ütköző a magyar állam megbecsülése ellen elkövetett vétség tényálladéka a maga teljességében nem ismerhető fel, mert ennek egyik lényeges ismérve a tényállítások valótlansága, a vádbeli cikkből magából félreérthetetlenül nem tűnik ki. Ebből következik, hogy az ezúttal vád tárgyává tett bűncselekmény a St. 32. §-ának első bekezdése értelmében nem sajlóvétség, hanem sajtó felhasználásival elkövetett közbűncselekmény, amelyre nem a St.r hanem az általános büntetőjogi rendelkezések alkalmazandók. Minthogy pedig az alsóbbfokú bíróságoknak ezzel ellentétes megállapítása olyan tévedés, mely a vádlott hátrányára szolgált, ítéleteiknek ide vonatkozó rendelkezéseit a büntetés megállapítására is kiterjedő hatállyal a Bp. 385. %\.b) pontjában meghatározott semmisségi okból ugyanezen szakasz utolsó bekezdése alapján a Bpn. 33. §. első bekezdése értelmében hivatalból megsemmisíteni,, a vádlott bűncselekményének minősítésével a rendelkező rész értelmében helyesbíteni és az alsófokú ítéleteknek a St. jogszabályainak alkalmazásával kapcsolatos rendelkezéseit mellőzni kellelt. A büntetés megállapításánál a kir. Kúria az alsóbbfokú bíróságok ítéleteiben megállapított bűnösségi körülmények mellett a vádlott javára nyomatékos enyhítő körülményül mérlegelte még azt is, hogy cikkét az erzsébetvárosi bombamerénylet miatt támadt országos közfelháborodás hatása alatt írta meg és telte közzé; de viszont súlyosítónak vette, hogy vádlott a terhére rótt cselekményt a sajtó felhasználásával követte el. Az ekként kiegészített bűnösségi körülmények alapul vétele mellett nagyobb nyomatékot tulajdonítva az enyhítő okoknak, a rendelkező részben megállapított büntetést találta a vádlott bűnösségének fokával arányban állónak. = Az 1921 : III. tc. 7. §-ában meghatározott vétséget Degré Miklós nem sorolja a sajlóbűncselekmények közé : Edvi Illés—Degré A magyar büntetőtörvények zsebkönyve (1924.) 532. 1. Ellenkezően: Finkey Ferenc: A magyar büntetőjog jelen állapota (1923.) 56. 1. A BDtár XVI. 34. sz. a. közölt határozatban a Kúria az utóbbi álláspontot foglalja el.