Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

'üntetőjogi Döntvénytár emberéletet oltott ki. Zendülő-, rabló- és fosztogató csoport által elkövetett gyilkosság. (Kúria 1923 nov. 20. B I. 4276/1923. sz.) Indokok: ... A védelem azt vitaija, hogy a valónak vett tényállás alapján a vádlott terhére a gyilkosság bűntettében való bűnsegédi bűnrészesség jogilag azért állapíttatott meg tévesen és a Bp. 385. §. i. a) pontjában foglalt anyagi semmisségi okot létesítőén, mert ahol az ölésnek csak a lehelőségéről van szó, ott sem a gyilkosság, sem a szándékos emberölés bűntette nem jön létre, mivel mind a kettőhöz ((szándékosság)) kell, amelyet az ölési ((lehetőség)) kizár. Továbbá téves a gyilkosságban való bűnrészesség megállapítása a védelem szerint azért is, mert lázadó csoport gyilkosságot nem követhet el. Ez a jogi felfogás téves s a rá alapított semmisségi panasz alaptalan. A valónak vett tényállás ugyanis az, hogy a vádlott terrorcsapatbeli kommunista társaival — egy előző és sikertelen támadás visszaverése után — rajvonalba felfejlődve rendszeresen megostromolta a községet, amelyre puskából és gépfegyverből tüzelt. A támadásban és a tüzelésben a vádlott is részlvelt. A meggondoltan előkészített támadásnak és tüzelésnek egyik eredménye az lett, hogy egy golyó a községi jegyző életét kioltotta. E tényállásból elsősorban az a jogi következtetés "vonandó le, hogy a vádlott és társai magukat a nekik ellenálló községi lakosoknak megölésére határozták el, mert az emberi élet kioltására alkalmas fegyverekből a községbeli emberekre való tömeges lövöldözés csak ölési szándékkal történhetett. Ez a szándék pedig előre megfontoltnak jelentkezik, mert a vádlott és társai előző visszaverelésük után bosszúból, megtorlásképen, a lehetőségeket mérlegelve, rajvonalba felfejlődve katonai előrelátással rendszeresen lövöldöztek a községbeliekre, akiknek ellenlállását emberéletek kioltása árán is meg akarták törni. Az emberi élet, esetleg életek kioltására vonatkozó előre megfontolt elhatározás idejében az emberélet kioltása, mint eredmény természetesen egyelőre csak mint lehetőség, de előre megfontoltan akarllehetőség gyanánt állott a vádlott és társai elolt. Azonban ez az előre megfontolt, elhatározásban kialakult ölési szándék nem maradt lehetőség, hanem tüzeléssel létesített valóság lett. A védelem tehát az előre megfontolt ölési szándékot az emberélet tényleges kioltásának eredményével téveszti össze, amikor az utóbbival összefüggő lehetőséget, az előbbire alkalmazza. Az előre megfontolt ölési szándékkal való cselekvésnek ugyanis nem mindig eredménye az emberi élet kioltása; de a befejezett