Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. a védelem azt következteti, hogy Romániának a magyar állammal szemben való ellenséges viszonya tévesen állapíttatott meg s így a Blk. 144. §. 1. és 4. pontjaihoz megkívántató ellenség fogalma hiányozván, a fegyverek elárulását ezért és még azért sem tartja bűncselekménynek, mert a vádlott ténykedése csupán közlésből állott, ez pedig a Blk. 144. §. 1. és 4. pontjába ütköző bűntettekhez megkívánható elkövetési cselekmény jogi fogalma alá nem vonható ; M. Lipót százados pedig a magyar haderőhöz nem tartozott, meri nyugállományú tiszt volt, minélfogva M. Lipótnak a román haderő hatalmába juttatása nem vonható a Blk. 144. §. 1. pontjában meghatározott bűncselekmény fogalma alá. A védelem azzal is érvel, hogy a trianoni békeszerződés értelmében a magyar állam birtokában tartható fegyverek neme és száma korlátozva lévén, a magyar állam jogsérelme csak akkor forogna fenn, ha a trianoni békeszerződést becikkelyező 1921: XXXIII. tc. által korlátozóit fegyverlélszám csorbítlatott volna a vádlott cselekménye állal . . . Végül hogy a vádlott a gr. G. által törlént örökbefogadása folytán idegen állampolgárságot nyervén, az általa elkövetett s az alsóbbfokú bíróságok által terhére megállapított bűncselekmények miatt, miután azok politikai bűncselekmények, a békeszerződés 76. cikke értelmében nem büntethető . . . A panaszok alaptalanok. A kir. ítélőtábla ugyanis helyesen állapította meg úgy azt, hogy a kir. honvédelmi minisztérium épületében a magyar haderő által ennek céljaira elraktározott fegyverek és lőszerkészletek megőrzésére szolgáló helyiség fegyvertár volt, mint azt, hogy M. Lipót a vádlott állal elkövetelt vádbeli cselekvések idején tényleges szolgálatot teljesítő századosi rangfokozatban levő tiszt lévén, a magyar haderőhöz tartozó tiszt volt. De nem tévedett a kir. ítélőtábla abban sem, hogy a magyar állam területére bevonult s Budapestet is megszállva tartó román hadsereg ellenség volt és pedig a kir. ítélőtábla ítéletében helyesen felhozott jogi okokon felül még'azért is ennek tekinthető, mert a román hadvezetőségnek az az akkori intézkedése, hogy a magyar állam tulajdonát képező fegyvertárat felkutatja, az abban talált fegyvereket önkényüleg elzsákmányolja és magával elviszi, hogy a magyar állam területén magyar honpolgárt elfog, ennek sanyargatása és büntelése iránt a magyar törvényes szervek igénybevétele nélkül nem a magyar törvények értelmében, hanem az erőszak alapján jár el, kétségtelenné teszik, hogy Románia és ennek a magyar állam területét megszálló hadsereg Magyarországnak nemcsak a nemzetközi jog értelmében, hanem a magyar állam ellen kifejlett működése szerint is ellensége volt s ha békés ürü