Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvényálr. 26 gyet hangoztatva vonult is be a magyar állam területére, a bevonulás és megszállás után a magyar állammal szemben ellenségként viseltelelt. A védelemnek az az érvelése, hogy a vádlott vádbeli tette az elkövetési cselekmények fogalma alá nem vonható, szintén merőben téves, mert a vádiolt a megállapított tényekből következtetve, az ellenséges román haderővel egyetértett és ezen egyetértés alapján tudva és akarva, abból a célból hozta a román haderő tudomására azt, hogy a kir. honvédelmi minisztérium épületében a magyar állam tulajdonát képező fegyvertárilag őrzött fegyverek és hadiszerek vannak, hogy azokat az ellenséges román haderő és saját hadiszerének szaporítása végeit a magyar állam birtokából az ellenséges fegyveres erő hatalmával elvegye, M. Lipót századost pedig bosszúból, hazug állításokkal azért jelentette fel a román hadvezetőségnél, hogy ezt az ellenség hatalmába juttassa s ily módon magára nézve ártalmatlanná s a magyar állam haderejéhez tartozó tiszti szolgálatra képtelenné tegye. A trianoni békeszerződést törvénybe iktató 1921: XXXIII. tc.-nek a fegyverek számának és minőségének korlátozására vonatkozó rendelkezéssel való érvelés pedig komoly indokul nem csak azért nem fogadható el, mert a bűncselekmény elkövetése idején a békekötés s annak törvénybeiktatása még nem történt meg, de azért sem, mert a magyar honosoknak a magyar állam sérelmével az ellenség javává elkövetelt, a Btk. 144. §-ában meghatározott bűncselekményeit a törvény minden esetben büntetni rendeli. Azt pedig, hogy a vádlott a bűncselekmény elkövetése idején örökbefogadási szerződés folytán nem volt magyar honos, nem csak azért nem lehet jogi alapon vitatni, mert az 1886: XXVI. tc. értelmében az örökbefogadó illetőségét csak az öröbefogadolt kiskorú gyermek követi, hanem azért sem, mert a jelzett öröbefogadasi szerződés 1919 dec. 30-án, tehát a jelenlegi bűnper tárgyát képező bűncselekmény elkövetése után kelt s így a vádlottra nézve a Btk. 10. §. rendelkezése szerint még az esetben is a Btk. rendelkezései alkalmazandók, ha utólag más állam honosságát valóban megszerezte volna . . . = A trianoni békeszerződés 76. §-ának értelmezéséhez I. a jelen kötetben l. sorsz. a. közölt határozatot. 21. /. Ölési szándék nem állapíttatott meg, mikor a vádlott a kezeügyébe került ásónak nyelével ejtette a halálos ütéseket. — II. A Btk. 307. §-ának alkalmazásában csak az oly fokú felindulás «erős»,