Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 19 14. Azokban a bűnügyekben, amelyekben az elsőfokú bíróság az 1923 szept. 1. napját megelőzőleg már ítéletet hozott, a büntetőjogi értékhatárok fölemelése tárgyában az 1923: XXXII. törvénycikk 22. §-a alapján 6050/1923. M. E. szám alatt kiadott rendelet rendelkezéseit már nem lehet alkalmazni. I. (Kúria 1924 jan. 29. B II. 6656/1923. sz.) A kir. Kúria: A kir. ítélőtábla ítéletének a vádlotlak cselekményeit minősítő részeit a Bp. 385. §. i. b) pontjában meghatározott okból megsemmisíti és a minősítés és a büntetés kiszabására vonatkozólag az elsőbírósági ítéletet hatályába visszahelyezi . . . Indokok: A kir. Kúria a kir. főügyész által a vádlottak cselekményének téves minősítése miatt bejelentett panaszt alaposnak találta. Ugyanis a 6050/1923. M. E. sz. rendelet 13. §-ának értelmezése tárgyában kiadott 7772/1923. M. E. sz. rendelet második bekezdése szerint az előbb felhívott rendeletnek a bűntelté, illetve vétséggé, esetleg kihágássá minősítő értékhatárokra vonatkozó rendelkezései^ a jelen ügyben a kir. ítélőtáblának alkalmazni nem leheteti, mert az elsőbírói ítéletet a kir. bünletőlörvényszék 1923 szept. 1-je elölt már meghozta. Anyagi jogszabály sérelmével és tévesen mellőzte tehát a kir. ítélőtábla a vádlottak cselekményének a Blk. 383. §. második tétele szerinti minősítését s téves alapon szabta ki a vádlottak büntetését . . . II. (Kúria 1924 febr. o. B II. 701 5 1923. sz. A kir. Kúria: A semmisségi panaszokat elutasítja. Indokok: A büntetőjogi értékhatárok felemelése tárgyában 1923 aug. 14-én kibocsátott és az 1923 szept, 1-én életbelépett 6050/1923. M. E. sz. rendelet rendelkezései — amint ezt a rendelet értelmezése tárgyában ulóbb (t. i. 1923 nov. 3-án) kiadott 7772/1923. M. E. sz. rendelet is világosan kimondja — nem alkalmazandók az oly ügyekben — milyen jelen ügy is — melyekben az 1923 szept. 1-én az elsőfokon eljárt bíróság már érdemleges határozatot hozott. Ekként a kir. ítélőtábla a Bp. 385. §. 1. b) pontjába ütköző semmisségi okot valósította ugyan meg azzal a döntésével, hogy