Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

20 Büntetőjogi Döntvénytár, é a vádlott orgazdaságát bűi)lett helyett vétséggé minősítette azon az alapon, mert az elől idézett rendelet szerint a lopás bűntette csakis a 60,000 K-nál magasabb értékű ingók lopásánál állván fenn, ebből folyóan, más minősítő körülmény híján, a kapcsolatos és csak 17,979 K értéket képviselő ingók megvétele által elkövetett orgazdaság is csupán a Btk. 370. §. második bekezdése szerinti orgazdaság vétségének tényálladékát meríti ki, mégis, mert a nevezett vádlott terhére a kir. ílélőiábla ítélete ellen emiatt perorvoslat nem használtatott, a Bp. 385. §. végbekezdésében foglalt jogszabályra tekintettel a kir. Kúria ezt az anyagi semmisségi okot hivatalból figyelembe nem vehette . . . 15. Az 1923: XXXII. tc. 22. §-a alapján 7772/1923. M. E. sz. alatt kiadott rendeletnek az a rendelkezése, I amely szerint a fellebbviteli bíróság a pénzbüntetés mértékének felemelése tárgyában irányadó szabályokat— ha a kiszabott pénzbüntetés vagy pénzbírság összegét az értékváltozások figyelembevételével nem látja megfelelőnek — akkor is alkalmazhatja, ha az első/okú bíróság az 1923 szept. 1. napját megelőzően már ítéletet hozott, csupán a Bp. 387. §. 3. bekezdésében megjelölt keretek között érvényesülhet. (Kúria 4923 dec. 14. B I. 6698/4923. sz.) Indokok: A debreceni kir. járásbíróság 4923 jún. 2-án hozott ítéletével N. vádlottat a Bv. 2. §-ába ütköző becsületsértés vétsége miatt a Bv. 4. §-a alapján 40,000 K pénzbüntetésre ítélte és kimondotta, hogy ezt a pénzbüntetést behajthatatlanság esetére az 4924 : XXVIII. tc. 5. §-a alapján 200 K-ként egy napi fogházra kell átváltoztatni. A kir. járásbíróág ezen íléletete ellen csupán a védő jelentett be a vádlott csatlakozásával fellebbezést a vádlott bűnösségének megállapítása miatt felmentés céljából. A debreceni kir. törvényszék, mint fellebbviteli bíróság 4 923 szeptember 49-én hozott ítéletével a kir. járásbíróság ítéletének a büntetési tételre, továbbá a pénzbüntetésnek szabadságvesztésbüntetésre való átváltoztatására vonatkozó részét a 6050/4923. M. E. sz. rendelet 4., 7. és 43. §-aira tekintettel a Bp. 385. §. 2. pontja alapján hivatalból megsemmisítette és a vádlottat a Bv. 4. §-a alapján az idézett rendelet 4. §-ára tekintettel 4 00,000 K pénzbüntetésre, mint főbüntetésre ítélte és kimondotta, hogy ezt a pénzbüntetést behajthatatlansága esetére az4dézett rendelet 7. §-a alapján 2000