Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

1-2 Büntetőjogi Döntvénytár. az ajánlatokat elfogadták. Ennek dacára az uzsorabíróság a vádlottakat a Bp. 326. §. 1. pontja alapján felmentette, mert tényként azt állapította meg, hogy a K. Sándor-féle alapügylet nem ment teljesedésbe, az az ügylet tehát, amelyre a vádlottak közvetítői közreműködésüket felajánlották, létre nem jött s ebből azt a jogi következtetést vonta le, hogy rendelkezésre álló közszükségleti cikk hiányában a vád tárgyává tett cselekmény el nem követhető, sőt még kísérletről sem lehet szó. Ez ítélet ellen a kir. ügyész a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján élt semmisségi panasszal. A kir. Küria ezt a panaszt alaposnak találta nem ugyanazért, hogy a vádlottak tevékenységét szükségtelen közbenső kereskedésnek s így tevékenységüket az 1920: XV. tc. 4. §. 4. pontjában meghatározott s befejezett árdrágító visszaélés vétségének ismerte volna fel,, hanem azért, mert a vádlottak közszükségleti cikk forgalomba hozatalának közvetítésénél aránytalan díjazást kötöttek ki maguknak; mely megkezdett cselekményüket azonban tőlük nem függő okból befejezni nem tudták, amennyiben az általuk közvetített jogügylet teljesedésbe nem ment és vádlottaknak a kikötött közvetítői díjat az érdekeltek ki nem fizették. Téves ugyanis a vádnak az a része, hogy a vádlottak szükségtelen közbenső kereskedést végeztek volna; mert a vád szerint is ők a tűzifát nem szerezték meg továbbeladási szándékkal, hanem csak e tűzifa eladásának közvetítésére vállalkoztak, ez pedig nem szükségtelen közbeékelődés. De téves a kir. törvényszék, mint uzsorabíróság is az a jogi érvelése, hogy nem perfektuáltatván a K. Sándor által kötött ügylet, a rendelkezésre álló közszükségleti cikk hiányában a vád tárgyává tett cselekmény el nem követelhető, sőt kísérletről sem lehet szó. Mert bár abban az esetben, amikor az a tárgy, mely ellen a bűncselekmény irányul, hiányzik, a szándékolt bűncselekményről és illetőleg ennek kísérletéről szólni nem lehet: ámde ez a jogi tétel csak ott nyerhet alkalmazást, ahol a jogilag védett tárgy hiányzik, de nem ott, ahol az elkövetési cselekmény valamely okból a kívánt eredményt elő nem idézte. Már pedig a jelen esetben erről és nem pedig a tárgy hiányáról van szó. Itt ugyanis az árdrágítás tárgya a herceg Esterházy-uradalom tűzifája, mint közszükségleti cikk volt, az uzsorabíróság ítéletében pedig nincs olyan tény megállapítva, mely szerint ennek az uradalomnak, a rádba tett cselekménv elkövetése idején eladásra alkalmas tűzifája egyáltalán ne lett volna. Az uzsorabíróság, amikor a tárgy hiányáról beszél, valójában nem is azt állapítja meg, hogy az uradalomnak forgalomba hozatalra alkalmas tűzifája nem volt, hanem csak azt, hogy az uradalom tűzifája az itt tárgyalt ügylettel kapcsolatban tényleg