Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Bünteíőjogi Döntőéin/leír. ) 1920: XV. tc. 1. §. 4. és nem egyúttal a 6. pont szerint is — minősítette . . . . . . Eltért az uzsorabíróság a vádindítványtól abban az irányban is, hogy a vádlottak cselekményét nem minősítette az 1920 : XXVI. tcikk 8. §-a szerint bűntetté. Amennyiben a vádhatóság ezt a minősítést arra alapította, hogy vádlottak cselekményükkel e közellátás érdekét súlyosan veszélyeztették, a semmisségi panasznak ez a része szintén alaptalan. A ((közellátás)) fogalma ugyanis nem azonosítható az állami alakulásban élő egyes csoportoknak — így tehát a «köz))-né! szűkebbkörű ((ellátatlanok » csoportjának az ellátásával és ezt figyelembe véve a közellátás súlyos veszélyeztetéséről jelen esetben már azért sem lehet szó — mert vádlottak az üzérkedésük tárgyául szolgáló lisztet végeredményében a belföldi fogyasztóknak juttatták — a forgalomban lévő liszt tehát végeredményben — nem kevesbedett. . . = Kúria: Az árdrágító üzérkedés nem materiális, hanem veszélyeztetés! bűncselekmény. (Bl)lár XIV. -28.) — Közellátás érdekének súlyos veszélyeztetése: BDtár XIV. 40., XV. (i± 8. Aki közszükségleti cikk forgalomba hozatalának közvetítésénél aránytalan díjazást köt ki, ha a közvetített ügylet nem ment teljesítésbe és a díj ennek folytán nem vált esedékessé; az 1920: XV. tc. 4. pontjában meghatározott árdrágító üzérkedés kísérletében bunÖS- (Kúria 1923 nov. 27. B II. 4934 1923. sz.) Indokok.... A kir. ügyész V. Imre és R. Mór vádlottakat azért, mert ezek az 4923 március havában tűzifával, tehát közszükségleti cikkel árdrágításra alkalmas módon üzérkedtek akként, hogy 44 vagon tűzifának az árát a fogyasztóhoz juttatása végeit nem szükséges közbenső kereskedéssel drágították, amennyiben a közvetítésért V. Imre két vagon fát, R. Mór pedig a vételár 4<>/o-át kötötte ki magának, az 1920: XV. tc. 1. §. 4. pontjában meghatározott árdrágító visszaélés vétségével vádolta. Az uzsorabíróság tényként megállapította azt, hogy V. Imre vádlott K. Sándortól a> 44 vagon tűzifa eladásának közvetítéséért két vagon tűzifát követelt, míg R. Mór vádlott a 44 vagon tűzifát, megtudva V. Imre vádlottól azt, hogy ily mennyiségű tűzifa lesz eladó S. Károly kereskedőnek kínáita eladásra oly módon, hogy magának a vételár 4<>/o-át kötötte ki közvetítési díj fejében, továbbá azt is, hogy úgy K. Sándor, valamint S. Károly ezeket