Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

138 Bün teiöjogi Döntvénytár. Jelen esetben léhát, midőn a vádlott a valóság bizonyítását már a vizsgálóbíró előtt kérte, a vizsgálóbíró azt a B. 2206/1923/2. számú végzésével elrendelte s a bizonyítást a kir. törvényszék a főtárgyaláson — bár alakszerű elrendelő végzéshozatala nélkül — foganatosította is, a valóság bizonyítása elrendeltnek és foganatosílandónak tekintendő. A fent jelzett szabálytalanságot — melyet egyébként a törvény semmisségi okul sehol sem nyilvánít — különben helyesen a kir. ítélőtábla sem tekinti olyannak, amely a lefolytatott bizonyítási eljárás érvényét egymagában lerontaná. Helyes a kir. ítélőtáblának az az álláspontja is, hogy — amint ezt egyébként a kir. Kúriának a BHT.-be felvenni rendelt B I. 2162 1917. számú elvi jelentőségű határozata is kimondotta — az állított tény valóságának bizonyítása csak azokban az esetekben zárja ki a rágalmazás megállapíthatását, amelyekben a valóság bebizonyításának a törvény szerint helye van. De téves a kir. ítélőtáblának az a jogi álláspontja, hogy jelen esetben a Bv. 13. §-ának egyik esete sem forog fenn s így a valóság bizonyítása ez okból megengedhető nem lelt volna. A Bv. 13. §-a 1. pontjának esetét a kir. ítélőtábla azért nem látja fennforogni, mert főmagánvádló a cikk megjelenésekor ref. főgondnoki állásáról már régen lemondott volt s egyéb köztisztséget sem töltölt be, egy a közélettől visszavonult egyéb megbélyegzése pedig semmiféle közérdeket nem szolgál. A Bv. 13. §. utolsó bekezdésének esete pedig a kir. ítélőtábla szerint azért nem forog fenn, mert a főmagánvádló az eljárás folyamán nem kérle kifejezetten a valóság bizonyítását. A kir. Kúria elsősorban azt tette vizsgálat tárgyává, hogy a sértett is kívánta-e a valóság bizonyítását, mert ez esetben a Bv. 13. §. utolsó bekezdése értelmében a valóság bizonyításának az e §. 1 — 3. pontjaiban említett feltételek hiányában is helye van. Ennek megállapításánál a kir. Kúria a következő ténykörülményeket vette irányadókul: 1. K. Dezső főmagánvádló már a feljelentésben kérte a vizsgálat elrendelését és a bűncselekmény részleteinek felderítését, mikor pedig a vizsgálóbíró közölte vele a terheltnek, a valóság bizonyítását kérő és ahhoz kapcsolódó védekezését, kijelentette, hogy a maga részéről ellenbizonyítékul kéri a terhelt által is megnevezett G. Dezsőnek és még más tanuknak kihallgatását arra, hogy a terhelt nem állított valót, 2. A vizsgálóbíró ennek folytán elrendelte úgy a valóságbizonyítását, mint az ellenbizonyítást hét ténykörülményre, többek között arra is, igaz-e, hogy a főmagánvádló az egyház vagyonának elkommunizálásában is részt vett. A főmagánvádló a terhelt