Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 137 bizonyítását minden irányban kifejezetten megengedte, hozzájárulását is adta, sőt a bizonyítás, illetve ellenbizonyítás munkájában tevőleges részt is vett. Ugyanis a Bv. 13. §. utolsó bekezdésének alkalmazásában a sértett kívánságával egyenértékűnek lehet, sőt kell elfogadni a sértettnek egyszerű hozzájárulását is. „ . (Kúria 1924 jól. 4. B I. 2547/4924. sz.) A kii'. Kúria: A kir. ítélőtáblának ítéletét a Bpn. 35. §-a alapján hivatalból megsemmisíti és a kir. ítélőtáblát az alábbiak szerint való új eljárásra utasítja. indokok: A kir. ítélőtábla azért állapította meg a vádlott bűnösségét, mert — eltekintve attól, hogy a kir. törvényszék a valóság bizonyítását anélkül foganatosította, hogy annak elrendelése tárgyában alakszerű határozatot hozott volna — a jelen ügyben a valóság bizonyítása nem is volt megengedhető s ennek folytán a kir. ítélőtábla a valóság bizonyításának eredményét az ítélethozatalnál figyelembe nem vehette. A St. 53. §-ának 4. bekezdésében foglalt szabály nem azt jelenti, hogy a valóság bizonyítása iránt az előterjesztést csak a vádirat közlésétől számítolt nyolc nap alatt lehet megtenni, hanem azt, hogy az előterjesztést legkésőbb ezen nyolc nap leteltéig kell megtenni. A valóság bizonyítása tehát — amint azt a kir. Kúriának a BHT.-be felvenni rendelt B I. 0541 4916 számú elvi jelentőségű határozata is kimondotta — előbb is s így az előzetes eljárásnak bármely szakában is kérhető s ez a kérelem alakszerűséghez kötve nincs. Arra nézve, hogy az ilyen előzetesen előlerjesztett kérelem fölött melyik bíróság határoz, ugyan sem a Bp.-ben, sem a Bv.ben, sem a St.-ben nincs jogszabály, de természetes, hogy ez a törvény szelleme szerint is elsősorban az ítélőbíróság feladata. Ha ennek dacára az előzetes eljárás során előlerjesztett ilyen kérelem fölött már a vizsgálóbíró határozott és esetleg a valóság bizonyítását is lefolytatta, s ha azután a kir. törvényszék a főtárgyaláson — anélkül, hogy a valóság bizonyítása kérdésében alakszerű határozatot hozna — mégis tényleg foganatosítja a valóság bizonyítását, még pedig abban a keretben, amelyben azt a vizsgálóbíró már elrendelte, sőt részben foganatosította is, ezen eljárása — bár nem volt alakszerű — olybá veendő, mintha a bizonyítás kiegészítését ő maga (t. i. a törvényszék) elrendelte s azt ennek alapján foganatosította volna.