Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Bün tetőjogi Don tóénylár. 127 véöy tilalmazza; vagyis amelynél a bűncselekménynek a törvénv Utal ilyenül megjelölt elkövetési cselekedete (izgal, feldicsér stb!) magában a sajtótermék tartalmában van benne; szembeállítja ezt azzal a bűncselekménnyel, ahol maga a sajtóközleménv tartalma nem foglalja magában valamely bűncselekmény elkövetési cselekedetét (tévedésbe ejt, kényszerít stb.), hanem" ahol ez a közlemény, csak eszköz, amellyel a lettes a tervbe vett bűncselekménynek elkövetési cselekedetét (tévedésbe ejtést, kényszerítést stb.) megvalósítani törekszik. Ebből a szempontból vizsgálva az 1921: III. tc. 7. §-ában körülírt vétséget: a törvény e büntetendő cselekmény elkövetési cselekményéül valamely (ott körülírt) tény állítását írja elő. Amikor tehát a tettes valamely, a St. 2. §-ában megjelölt sajtótermékben állít ilyen tényt, vagyis ahol a tényállítás (elkövetési cselekmény) a sajtótermék tartalmában van benne: ott ez a vétség sajtó útján van elkövetve, mert hiszen ilyenkor az e bűncselekmény létrejöttéhez a törvény által megkívánt tényálladékot a sajtótermék foglalja magában; feltéve természetesen, hogy az a tényállítás aztán egyúttal olyan tényállítás is, mint amilyet a törvény tilalmaz, l. i. a magyar államra, vagy nemzetre vonatkozik : alkalmas a megbecsülés csorbítására; valótlan. Az aztán, hogy az a tényállítás, amit a tettes sajtó útján tett közzé, valóban olyan-e, mint amilyet a törvény ennek a bűncselekménynek létrejöttéhez megkíván (nevezetesen valótlan, a magyar államra, vagy nemzetre vonatkozik stb.) már a bírói megítélés körébe tartozik és az, hogy a bíró ebhez a megítéléséhez az adatokat magából a sajtótermékből, köztudomásból, vagy más — kívül eső — tényekből meríti-e, nem változtat azon, hogy a bűncselekmény tényálladékát maga a sajtótermék tartalmazza. Mert *sem a St. 32. §-a, sem más törvényhely nem írja azt elő, hogy a sajtó útján elkövetett bűncselekménynél a sajtóterméknek kell. hogy magába foglalja azokat a bizonyítékokat is, amelyekből következtetni lehet arra, hogy a tényállítás olyan, amilyet a törvény e vétség létrejöttéhez megkíván. Már pedig a kir. ítélőtábla valójában ezt kívánja meg a sajtó útján elkövetett cselekmény létrejöttéhez akkor, amikor arra a'következtetésre jut, hogy az 1921 : III. tc. 7. §-ában meghatározott vétség azért nem lehet sajtóvétség, mert ennek egyik tényálladéki ismérve, az t. i., hogy az állított tény valótlan, a "sajtóközleményből magából nem tűnik ki, tehát ezt az ismérvet a sajtótermék nem is foglalja magában. Mert hiszen az a tényállítás, amit a vád valótlannak állít és amit a kir. ítélőtábla is valótlannak ismert fel, a kir. ítélőtábla szerint is benne van a vád alapját képező sajtótermékben, még pedig benne van úgy azokkal a kitételekkel, amint azt a vád