Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

1-2S Büntetőjogi Döntvénytár. állítja ; vagyis a valótlan tényállítás igenis benne van a .sajtótermékben és így az elkövetési cselekmény kövelkezéskép a vétség tényálladékát a sajtótermék foglalja magában. Az aztán, hogy a tényállítás valótlan-e, vagy nem, hogy az ezt megvilágító tények által, a bírói mérlegelés mikép történik, bizonyítás kérdése itt is épen úgy, mint ahogy bizonyítás kérdése minden más hasonló esetben. Hogy ez a bizonyítás aztán magával a sajtótermék, többi részével, vagy pedig más bizonyítási anyag állal történik-e azr a már előadottak szerint mit sem vállozlatazon, hogy maga a sajtótermék foglalja magában azt a tényállítást, amit a bírói megítélés valótlannak ismert fel. Következéskép a jelen esetben a vád tárgyává tett cselekmény a St. 32 §. értelmében sajtó útján elkövetett vétség, amelyet a vádlott a sajtóközlemény tartalma állat követett el, nem pedig csak eszközül használta fel a sajtót arra, hogy ezt a bűncselekményt elkövethesse. v Tévedett tehát a kir. ítélőtábla akkor, amikor a vádlott cselekményét nem sajlp úlján elkövetett cselekménynek, hanem közönséges bűncselekménynek minősítette. így tehát ebben az. irányban a koronaügyész álláspontja helyes. Az azonban, hogy a klr. ítélőtábla által felvett ez a tévesnek felismert minősítés, a jelen esetben a vádlott sérelmével járt volna, a kir. Kúria megítélése szerint ki nem mutatható. Azok a törvényes rendelkezések ugyanis, amelyek folytán a sajtó úlján elkövetett büntetendő cselekmények, bizonyos vonatkozásban a vádloltra kedvezőbb helyzetet teremtenek (elévülési idő, fokozatos felelősség rendszere), a jelen esetben figyelmen kívül hagyandók, amennyiben itt elévülésről nincsen szó é& a vádlott mint szerző vonatott felelősségre. Általában pedig az, hogy valamely bűncselekmény sajtó útján, tehát a lehelő legnagyobb nyilvánossággal követtetett el, már csak a közveszélyes jellegénél fogva is a bűncselekményt súlyosabb beszámílásúvá teszi. Ezekre figyelemmel az, hogy a kir. ítélőtábla akkor, amikor a cselekményt közönséges bűncselekménnyé minősítette, a vádlott terhére tévedetl volna, nem mulathaló ki. Miért is a kir. Kúria a kir. ítélőtábla e rendelkezése által, a vádlottat illetően a Bp. 384. §. 4. pontjában körülírt alaki semmisségi okot megvalósítva nem találta. Ennek megállapítása után vizsgálat alá vélte a kir. Kúria, hogy a védő állal a Bp. 385. §. i. a) pontja alapján bejelentelt semmisségi panasz bír-e alappal. Azonban a védő semmisségi panaszának ezt a részét alaptalannak találta. Amint a kir. ítélőtábla is ítélete indokaiban helyesen kifejezésre juttatta: való, hogy a kormány ellen intézett támadás az.