Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Tartalommutató. XI II. FEJEZET. Bírói hatáskör és illetékesség. 29. §. 34. Bíróküldés a koronaügyész indítványára a közbéke és a közbiztonság érdekében _ _. ___„__„ „ 51 35. A helyreigazitási jognak bírói érvényesítése iránt folyamatba tett eljárás során is alkalmazni kell a Bp. 29. §-ában a bíróküldés elrendeléséről szóló szabályokat. Bíróküldés _ „ _ 52 70. Bíróküldési kérelem elutasítása. A bíróság ítélkezése a törvény és a lelkiismeret által korlátolt bírói tevékenység és a felmerült ténybeli adatok és bizonyítékok szabad mérlegelésének eredménye, amelyet nyomós tárgyi bizonyítékok nélkül ténybeli adatokkal meg nem alapozott, még csak nem is valószínűsített általános kijelentésekkel a részrehajlás és elfogultság gyanújával illetni nem szabad _ __„___________ 99 71. Bíróküldési kérelem elutasítása. A bíró, mint a társadalom tagja, részt vesz ugyan ennek életében, nem hivatalos működése közben a bíró is mondhat véleményt ebben vagy abban a társadalmi vagy politikai kérdésben, nyilatkozhatik társaságban valamely lap politikai iránya, hangja, írásmodora felől, beszélhet a lap ellen emelt vádak gyakoriságáról anélkül, hogy ilyen nyilatkozatai miatt egy netán elbírálása alá kerülő ügyben elfogultságára lehetne indokoltan következtetni. Hivatali működésében azonban a társadalmi mozgalmak fölé emeli a törvény, az esküje és a lelkiismerete parancsából őt kötelező bírói részrehajlatlanság ós elfogulatlanság, amelynek irányítása mellett higgadt tárgyilagossággal jár el minden bűntevő ügyében, elfogulatlauul mérlegeli annak vádbeli cselekményét, ennek büntetőjogi súlyát felekezeti, nemzetiségi, világnézleti ós politikai különbségtevés nélkül. A bírót ebben a tevékenységében megakadályozni nem szabad és egy egész bírói testületet csak a Bp. 29. §-ában meghatározott nyomós okok fennforgása esetében lehet adott esetben az ítélkezéstől elzárni és más bírósággal helyettesíteni — — _ _ — 100 IV. FEJEZET. A magánvádló és a magánfél. 41. §. ' 90. Abban az esetben, ha a kir. ügyész közérdekből átveszi a vád képviseletét (Bp. 41. §. 3: bekezdés), tulajdonképen két vádló van; a közvádló és a főmagánvádló s a törvénynek az a kifejezése, hogy a vádat elsősorban a kir. ügyészség képviseli, csak a rangsort jelöli meg az egyenlő hatáskörű vádlók között, vagyis azt, hogy a főtárgyaláson mindig elsősorben a kir. ügyészséget illeti meg a vádlói perjogi tevékenység, de gyakorolhatja ezt másodsorban a főmagánvádló is. Ilyenkor a közvádlónak az a ténye, hogy a vádlottat bűnösnek kimondó ítélet ellen nem fellebbez, olybá veendő, hogy a közvádló visszalép a vádnak közérdekből való képviseletétől; ez a tény pedig ismét a főmagánvádlót teszi a vád kizárólagos urává mindaddig, míg — esetleg a felsőbb bíróság előtt — a közvádló újból át nem veszi a vád képviseletét __„______ ~ — ~- - — 132