Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

1-26 B ü ntetőjogi I)o n tvénytár A kir. Kúria: A védő semisségi panaszát elutasítja; ellenben a kir. ítélőtábla ítéletének azt az intézkedését, mely szerint ez a bíróság kimondotta, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének a St. 40. §-án alapuló vagyoni felelősségről szóló fellebbezéssel meg nem támadott rendelkezését sem érintette, a Bp. 384. §. 4. pontjában meghatározott semmisségi okból a Bp. 384. §. utolsó bekezdése értelmében hivatalból megsemmisíti. . . Indokok : ... A védő a kir. ítélőtábla ítélete ellen semmisségi panaszt jelentett be a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján azért, mert a vádlott a vád tárgyává tett sajtóközleményben nem a magyar államot és nemzetet, hanem a kormányt támadta és különben is a vádlott a sajtóközleményben csak való tényeket írt. A koronaügyész viszont arra hívta fel a kir. Kúria Bgyelmét, hogy a kir. ítélőtáblának az az álláspontja, amely szerint a vádlott ellen vád tárgyává telt cselekmény nem sajtóvétség, hanem közönséges bűncselekmény, téves; továbbá, hogy a sajtó vétség — a koronaügyész nézete szerint — a jelen eselben enyhébb beszámítás aíá esik. miért is a kir. ítélőtábla a Bp. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott, e §. végbekezdése szerint hivatalból észlelendő semmisségi okot valósított meg akkor, amikor a vádlott cselekményét közönséges bűncselekménynek minősítette. Arra való tekintettel, hogy ha a koronaügyész álláspontja mind a két irányban helyes, úgy a kir. ítélőtábla — a koronaügyész állal neheztelt intézkedésével — valójában túllépte volna hatáskörét, amikor a vádlóit cselekménye minősítése felől a többször említett" módon határozott és így a Bp. 384. §. 4. pontjában meghatározott — hivatalból is észlelendő — alaki semmisségi okot valósította volna meg: a kir. Kúria mindenekelőtt ebben az irányban találta szükségesnek megvizsgálni a kir. ítélőtábla neheztelt ítéletét. Ebben az irányban vizsgálva az ítéletet a kir. Kúria úgy találta, hogy helyes és a törvénynek megfelel a kir. ítélőtáblának az a megállapítása, hogy a St. 32. §-a szerint sajtó útján elkövetett bűncselekmény csak az, ahol a bűncselekmény tényálladékál a sajtótermék tartalma foglalja magában, vagyis ahol a tettes a sajtót nem puszta eszközül használja fel valamely bűncselekmény (p. o. csalás) elkövetésére, hanem ahol magában a sajtótermék szövegében van benne az az elkövetési cselekmény, melyet a törvény a vádba tett bűntett, vétség, vagy kihágás tényálladékának létrejötténél előír. A St. 32. §-ánál ugyanis szembeállítja a törvényhozó azt a bűncselekményt, amelynél a lettes sajtó útján közli másokkal valamely olyan gondolatát, szándékát, mely gondolat, vagy szándék megvalósítását, de sőt kifelé való megnyilatkozását is a tör-