Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. ismerése tudható be, ez pedig — szemben a kir. ítélőtábla részéről helyesen felhozott súlyosító körülményekkel — a Btk. 92. §-nak alkalmazására elegendő alapot nem nyújt. Továbbá az irányadó tényállás szerint a vádlott kereskedői foglalkozását nem folytatja, hanem a munkaalkalmat kerüli. Az előző években pedig három rendbeli lopás miatt volt büntetve, s jelenleg is három — közel egymásután elkövetett — lopás bűntelte, valamint közveszélyes munkakerülés vétsége miatt ítéltetett el két évi és hat hónapi fegyházra. Ezekből a körülményekből a kir. ítélőtábla helyesen állapította meg azt, hogy a vádlottnak a most elbírálás alatt levő bűncselekményei munkakerülő életmódjával vannak szoros összefüggésben, ennélfogva törvénysértés nélkül alkalmazta az 1913. évi XXI. tc. 7. §-át s utalta be a vádlottat a dologházba, mert ennek a biztonsági rendszabálynak alkalmazását a vádlottnak még talán nem teljesen romlott, de felületes gondolkozású könnyelmű és a rendes munkától húzódozó egyénisége indokolttá teszi, a vádlott jövője pedig egyenesen követeli . . . - V. ö. BDtár Xí. 135., XII. 133. 89. /. Az 1921: III. tc. 7. §-ában meghatározott vétség, ha sajtó igénybevételével követtetett el, sajtóbűncselekmény, .amelynek megtorlásánál a St. rendelkezéseit kell alkalmazni. — //. E vétségnek egyik ismérve lévén az, hogy a vádlott által használt tényállítások valótlanok legyenek, a tényállítások valótlansága a vádlottal szemben mindannyiszor bizonyítandó, ahányszor ez az ismérv vita tárgyává tétetett. Valótlan tényállítás az, hogy ebben az országban a jogegyenlőség megszűnt, osztály uralom van, ahol államrendészeti érdek leple alatt, a földmunkásokat kivételes elbánásban részesítik, elnyomják, kiuzsorázzák, rabszolgákká sülyesztik, szabadságjoguktól megfosztják. — ///. Csupán sajtóbűncselekmény megállapítása esetében lehet a St. W. §-a alapján — perbevonásuk nélkül — a kiadó, valamint a nyomdatulajdonos felelősségét megállapítani. (Kúria 1924 okt. 22. B II. 368 1924. sz.)