Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

42-4 fítiHletőjogi Döntvénytár. lata megszűnésekor pedig a posztó-köpeny és nyári nadrág viselési időtartama még le nem járt. A vádlott tehát a m. kir. államvasutaktól használatra átvett és ekként hivatalánál fogva kezelésére bízott s pénzértékkel bíró ezeket a tárgyakat állásától való elmozdíttatása következtében a m. kir. államvasutaknak visszaszolgáltatni tartozott, e helyett a vádlott a jogtalanság teljes tudatában ezeket a tárgyakat eltulajdonította, elidegenítette s következéskép elsikkasztotta. A vádlott bűnössége tehát törvényszerűen állapíttatott meg. 87. Csekkhamisítás a Btk. W3. 3, pontja szerint minősül. . , . ' (Kúria 1924 okt. 21. B I. 3361 1924. sz.) Indokok.... S. János védője részéről előterjesztett semmiségi panasznak a Bp. 385. §. 1. a) és 1. b) pontja alapján a 21,100 magyar koronáról kiállított csekk hamisításában a vádlott bűnösségének megállapítása és e bűncselekmény minősítése miatt bejelentett része azért alaptalan, mert az alsóbbfokú bíróságoknak ítéleti ténymegállapításaikra fektetett helyes jogi okfejtése szerint vádlottnak az a cselekménye, hogy a Guttmann S. H. részvénytársaság egy csekkürlapját 20,100 K-ról kiállította és arra a részvénytársasági igazgató névaláírását reáhamisította és ezt a hamis magánokiratot arra használta fel, hogy azt P. Lajos vádlottal a postatakarékpénztárnál leszámítolás végett bemutattatta, megállapítja vele szemben a hamisított csekknek kereskedelmi utalványszerű jellegénél fogva a Btk. 401. §-a alá eső a Btk. 403. §. 3. pontja szerint minősülő befejezett magánokirathamisítás bűntettének tényálladékát... 88. A Kúria felülvizsgálja annak a döntésnek a helyességét, hogy vájjon a vádlott terhére megállapított cselekmény összefüggésben áll-e a vádlottnak munkakerülő életmódjával. (Kúria 1924 okt. 14. B III. 4160/1924. sz.) Indokok : . . . Semmisségi panaszt jelentett be a vádlott a büntetés súlyos volta miatt. A kir. Kúria a semmisségi panaszt részben a fegyházbüntetés kiszabása miatt a Bp. 385. §. 3. pontjára alapítottnak tekintette, részben dologházba utalás miatt használtnak vette, azt azonban, — mint mindkét irányban alaptalant — Bpn. 36. § nak első bekezdése értelmében elutasította. A vádlott javára ugyanis enyhítő körülményül csupán be-