Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

420 Büntetőjogi Döntvénytár. tak, egyben megcáfolja annak azl a védekezéséi is, hogy jóhiszeműen járt el és hogy a közérdeket kívánta szolgálni. így tehát a vádlott állítólagos jóhiszeműsége, mint teljesen közömbös körülmény, enyhítőként nem eshetik latba. = V. ö. BDtár XII. 47., XV. 53. — Kúria: Az állított tény valóságának hite : enyhítő körülmény {BDtár XVI. 29.). 83. A Btk. 330 332. §-ai a magánlak szentségét védelmezik és így feltételezik, hogy az a helyiség valakinek lakásul szolgál. Oly helyiségnek elfoglalása hamis kulcs használata mellett, amely a behatolás idejében senkinek lakásául nem szolgált, esetleg a Btk. 421. §-a alá esik. (Kúria 1924 okt. 7. B II. 896/1924. sz.) indokok: ... A panasz alaptalan. Az irányadó tényállás szerint ugyanis az a helyiség, amelybe Á. Gyula vádlott hamis kulcs használata mellett behatolt, a behatolás idejében senkinek lakásául nem szolgált, az el volt zárva és üresen állott. Az ilyen helyiségbe való behatolás senkinek sem sérti a lakás felelt való rendelkezését, hanem sérti az ingatlan tulajdonosának tulajdonjogát. Ehhez képest az nem állapít meg magánlaksértést, mint azt e tekintetben a kir. ítélőtábla ítéletében helyesen kifejtelte, hanem a kir. Kúria megítélése szerint is csakis a Btk. 421. §-ába ütköző bűncselekményt, mely az idézett szakasz szerint az által valósult meg, hogy vádlott másnak ingatlan vagyonát a jogtalan behatolás által jogtalanul elfoglalta. Ugyanis szemben a Btk. 330—332. §-ávaI, amely törvényhelyek a magánlak szentségét védelmezik és így feltételezik, hogy az a helyiség valakinek lakásul szolgáljon, a Btk. 421. §-a a tulajdont védi akkor, amikor más ingatlan vagyonának bitorlását, annak jogcím nélkül való tettleges és erőszakos elfoglalását rendeli általában büntetni, feltéve természetesen, hogy az, aki az 9 ingatlant elfoglalja, tudja, hogy ehhez nincs joga. Mindezeket az utóbb említett ismérveket tünteti fel a vádlóit cselekménye, így az ő tevékenysége a Btk. 421. §-ában körülírt vétség ismérveit meríti ki. A vádlott cselekménye azonban mégsem büntethető és pedig azért, mert a Btk. 421. §-ának második bekezdésében előírt magánindítványt a Btk. 112. §-ában meghatározott három hónap alatt az arra jogosult sértett fél nem terjesztette elő, miért is hiányozván a vád törvényes emelheléséhez szükséges és kellő