Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

110 Büntetőjogi Döntvénytár. forradalmak lezajlása után az ezek pusztító áradatából kivezető keresztény irányzatot szolgálta publicisztikai és politikai munkásságával, nem következtethető, hogy az illető az egymást felváltó politikai irányokat meggyőződés nélkül, politikai kalandor módjára, önérdekből csak azért támogatta, hogy a mindenkori konjunktúrák kihasználásával magának a különböző politikai uralmak alatt egyéni érvényesülést és jólétet biztosítson. (Kúria 4924 szept. 30. B I. 2970/1924. sz.) indokok: ... A főmagánvádlóról, mint politikai és publicisztikai közpályán működő egyénről annak az állítása, hogy a politikai morál szempontjából legcinikusabb, olyan színváltó alak, aki politikai elveit meggyőződés nélkül, a politikában kalandoroskodva változtatja, majd a vele való vonatkozásban annak a hangoztatása, hogy a közélet irányítói közé csak kifogástalan egyéneket szabad bocsátani, akik a közszolgálatban egyéni érdeküket a közével szemben teljesen alá tudják rendelni, a lomagánvádló azonban nem ilyen egyén, nyilván egyértelmű annak az állításával, hogy a főmagánvádló a mindenkori politikai irányokat meggyőződés nélkül önérdekből szolgálja. Az alsóbbfokű bíróságok ítéleti ténymegállapításaiból ennek az állításnak a valóságát sem lehetett bizonyítottnak venni. A ((Vasvármegye» politikai napilap 1918. évi november 2-iki számában ((Kell-e a Nemzeti Tanács?)) és 1918. évi november hó 27-iki számában «Félmunka)) feliratú cikkeiben a főmagánvádló az akkori politikai viszonyok áramlatainak hatása alatt a háború akkor még fel nem fedett okainak keletkezése, indokainak ismerete nélkül a háború megindításával az uralkodó tanácsosait, az arisztokráciát, a polgári kormányt okozza, a háború elvesztése után helyén valónak tartja a háborúellenes szocialista párt uralomra juttatását; szerinte erélyes emberek kellenek, akik megkötik a békét, hogy minden osztályérdekre való tekintet nélkül megmentsék, ami az ország számára még megmenthető. A főmagánvádló ezekben a cikkekben a régi politikai rendszer bukásának, a háború élvesztésének okai, a nagybirtok, a tőke szerepe tekintetében igazságtalanul általánosító, nagyrészben valótlan tényállításokat kockáztat meg ugyan, de azért nem volt megállapítható a vádlott ellen, hogy az uralomra jutott új radikális rendszert, mint a háború és az ennek folytán bekövetkezett gazdasági és politikai alakulatot nem meggyőződésből szolgálta és