Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Dötitvénytár. 111 pedig annál kevésbé, mert ezekben a cikkekben a szocialistaurajomtól is minden osztályérdek háttérbe szorítását követeli és az ugyanazon napokban, 1918. évi november 20-án «Testamentum)) cím alatt írott cikkéből megállapítható, hogy az akkori idők szellemével ellentétben több cikkben ostorozta a zsidóságot és a zsidóságnak a magyarsághoz és közhangulathoz való viszonyát bírálta. Ez utóbbi cikkben szemére veti a zsidóknak, hogy ők forradalmi cionista gárdát szerveznek, ha azonban róluk és háborús viselkedésükről objektív formában megírja valaki az igazat, mindjárt antiszemita izgatással vádolják meg az írót. Kijelenti, hogy ő liberális volt, aki a zsidóban és a keresztényben egyaránt csak a jót és becsületeset szerelte. Az 1920. évi november hó 20-án ((Hernyózás a politikában)) című cikkből az állapítható meg, hogy főmagánvádló a szocialista uralomba vetett hitében és a hozzá fűzött reményekben csalódva, a forradalmak pusztításai után alakult keresztény irányzatban találta meg azt a politikai irányt, amely az országot újból talpra állítani alkalmas és amikor azt látta, hogy a trianoni békekötés ellen tiltakozó nemzetgyűlési képviselőket ezért a magatartásukért egy társuk a szabadkőművesek lapjában megtámadta, ennek ezt *a ténykedését kemény bírálat tárgyává tette. Mindezekből nyilvánvaló, hogy a főmagánvádló 1919. évi november havában a Károlyi-forradalom idejében, a háborúvesztés nyomában bekövetkezett politikai fordulat áramlatában az akkor uralomra jutott szociális irányi, majd a forradalmak lezajlása után az ezek pusztító áradatából kivezető keresztény irányzatot szolgálta publicisztikai és politikai munkásságával, arra nézve azonban, hogy az egymást felváltó politikai irányokat meggyőződés nélkül, politikai kalandor módjára, önérdekből csak azért támogatta, hogy a mindenkori konjunktúrák kihasználásával magának a különböző politikai uralmak alatt egyéni érvényesülést és jólétet biztosítson, ténybeli alap az alsóbbfokú bíróságok ítéleteiben meg nem állapíttatott. Vádlott a vádbeli becsületsértő kijelentések valóságát be nem bizonyítván, az alsóbbfokú bíróságok vádlott bűnösségét törvénysértés nélkül állapították meg. Ezért a semmiségi panasznak a Bp. 385. §. 1. a) pontja alapján bejelentett részét el kellett utasítani. 77. Aki rézgyűrűt, amelyet arany fémjelzésnek utánzatával látott el, aranygyűrű gyanánt értékesített: az — túlmenően az 1897 : XXXVII. tc. 1. §-ának rendelkezésén — csalást követ el.