Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

90 Büntetőjogi Döntvénytár. nászt a Bn. 10. §-ára, nem pedig a Bp. 385. §. 2. pontjára kell alapítani. (Kúria 1924 jan. 9. B L 4765/4923. sz.) A kir. Kúria: A másodbíróság ítélete ellen a kir. főügyész a Bp. 385. §-ának 2. pontjára hivatkozás mellett azzal a megokolással jelentett be semmisségi panaszt, hogy az adott esetben a Bn. 1. §-a alkalmazásának helye nem volt, . . . mert a vádlott aljas indokból követte el tettét. Ez a panasz tulajdonképen a Bn. 2. §. 3. pontjára és a Bn. 40. §. 2. bekezdésére van alapítva . . . = Kúria : A. másodbíróság ítéletét a büntetés végrehajtását felfüggesztő részében a Bp. 385. §. <2. pontja alapján megsemmisíti. (B III. 470/1954.) 65. Abban az esetben, ha a fellebbviteli főtárgyaláson sem a vádlóit, sem védője nem voltak jelen, a Bp. k25. §. második bekezdése szerint a kir, ítélőtábla ítéletét csupán a vádlottnak kell kihirdetni; ha ezen a hirdetésen a vádlottnak meghatalmazott védője is megjelenik — tekintettel a Bp. 53. §. első bekezdésében foglalt rendelkezésre — semmisségi panasszal ő is élhet, de nem illeti meg ez a jog azt a védőt, aki a uádlottnak nem saját védője, hanem akit a kir. törvényszék a hirdetésre hivatalból rendelt ki. „, . (Kúria 4924 febr. 27. B L 7489/4923. sz.) = V. ö. Kúria Értekezlet! IX. számú megállapodását: BDtár XVI. 31. sorszám alatt és az ott közölt jegyzeteket. 66. A Fb. 39. §. 2. pontja — mikor kimondja, hogy a másodfokú bíróság ítélete ellen a «védő» is élhet semmisségi panasszal — kirendelt és megbízott védő közt külömbséget nem tesz. Az a védő, aki a vádlottat kirendelés folytán az elsőfokú bíróság előtt képviselte, a másodfokú bíróság ítéletének a kir. törvényszék által történt kihirdetésekor semmisségi panasszal élhet akkor is, ha a kir. ítélőtábla ítéletét, az ott eljárt közvédő megnyugvással tudomásul vette.