Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 17. kötet (Budapest, 1925)

Büntetőjogi Döntvénytár. 73 pítására alkalmas ténykörülmények kiderítése volt volna a bizonyítás feladata. Ennek elmulasztását pedig nem pótolhatja az aisóbbfokú bíróságoknak az a kijelentése, hogy az állított tények valótlanok, mert ez nem egyszerű ténykérdés, hanem erre alkalmas ténykörülményekből vont okszerű következtetés alapján eldöntendő jogkérdés. Csupán azon az alapon tehát, mert vádlott nem tudta bebizonyítani a terhére rótt tényállítások valóságát, még nem lehet megállapítottnak venni ennek az ellenkezőjét, vagyis azt, hogy azok a tényállítások valótlanok és pedig a jelen esetben annál kevésbé, mert báró Szterényi József és Sándor Pál tanuknak vallomása legalább is valószínűsíti, hogy a sértett cég az üzemének zavartalan folytatása céljából nagymérvű állami segítségre szorult. Ily körülmények között az állított tények valótlanságát csak abban az esetben lehetne megállapítani s ehhez képest a vádlott bűnösségét a Bv. 24. §. 1. bekezdése alapján kimondani, ha a kir. ítélőtábla megtelelő bizonyító adatok s illetve azokból vont okszerű következtetés alapján megállapítotté volna, hogy Kállav Tibor az akkori pénzügyminiszter, a nemzetgyűlés pénzügyi bizottságában az elsőfokú bíróság ítéletében idézett nyilatkozatot nem tette, továbbá, hogy azt megelőzően a ((Hangya» nem szenvedett sok százmilliós veszteséget, s ezt a rengeteg sok pénzt az államkincstár nem adta kamatmentes kölcsönként a Hangyának, mert csakis ebben az esetben lehetne indokoltan azt mondani, hogy azok a tényállítások, melyek miatt az alsófokú bíróságok a vádlottat bűnösnek nyilvánították, valótlanok. Tévedtek tehát az alsófokú bíróságok, midőn a vádlott bűnösségét ezen tényálladéki ismérv hiányában a Bv. 24. §. 1. bekezdése alapján megállapították. = Valótlanság nem tényálladéki eleme a rágalmazásnak : BDtár XII. 17. ; XV. b'A. — Valótlanság a tényálladéki eleme az 4921:111. tc. 7. §-a alá eső vétségnek: BDtár XVI. Sí. Bizonyítási kérdések az utóbbi §. alá eső vétség vádja esetében : BDtár XVI. 79. 51. Az adócsalásról szóló 1920: XXXII. tc. 1. §-a csupán az c törvényben említett pénzbüntetésre mint mellékbüntetésre nézve rendeli, hogy azt a pénzügyi tárca keretében kell elszámolni. I. (Kúria 1924 jún. 11. B III. 972/1924. sz.) Indokok : . . . Kiemeli a kir. Kúria, hogy a főbüntetésként a Btk. 92. §-a alkalmazásával kiszabott pénzbüntetésnek a kir. pénz-