Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

26 Büntetőjogi Döntvénytár. lott a nemzeti hadsereg és a hatóságok súlyos célzatos megrágalmazásával csorbította a magyar állam és a magyar nemzet becsületét és ártott azok jóhírnevének, most pedig felmentése céljából nagy általánosságból ismeretlen vagy sejtett, gyanított emberek törvénytelenségeit, merényleteit akarja bizonyítani. így azonban az állított, a híresztelt adat-anyagot a bizonyítani akart anyag nem fedi, amely ennélfogva a vádbeli, az alsóbíróságok által valótlanoknak talált rágalmak valóságának ellenbizonyítására teljesen alkalmatlan. A kir. ítélőtábla tehát helyesen utasította el a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett indítványt, amelynek nyilvánvalóan nem volt más célja, mint a soknemű bizonyítási anyagnak célzatos összekeverése és a bűnvádi eljárásnak ezzel való elhúzása. Ami a Bp. 385. §. 1. c) pontja alapján bejelentett panaszt illeti, az abban áll, hogy, mert a vádlott által szolgáltatott tényállításokra alapítottan a magyarság ellenségei később külföldi időszaki lapban cikkeket tettek közzé, amelyek a magyar állam és nemzet állandó rágalmi pellengéren tartásának célját szolgálták, a vádlott cselekménye ennélfogva sajtóvétségnek \eendő. Minthogy pedig a külföldi időszaki lapban közzétett sajtóközlemények megjelenésétől a vádlott elleni bűnvádi eljárás megindításáig a hat hónap eltelt, a sajtójogi elévülés bekövetkezett, ebből az okból a vádlott bűnösségének megállapítását az elévülés kizárja, amit a kir. ítélőtábla a védelem szerint törvényellenesen figyelembe nem vett. A kir. Kúria ezt a panaszt is alaptalannak találta. A törvénynek rendelkezéseivel való torz játék lenne ugyanis, ha a védelmi felfogás mellett lehetővé tétetnék, miként a haza belső ellenségei külföldre szökve olt az állam és a nemzet becsületéi, jóhírnevét rágalmazó tények terjesztésével a külföldi ellenséges sajtó útján csorbítsák, aztán gondosan bevárva a sajtóelévülési hat hónap leteltét, hazajönnének és követelhetnék, hogy a kivárt elévülés okán feleletmentességök elismertessék. De ettől el is tekintve a védelem felfogása jogilag azért tarthatatlan, mert a magyar St. csak a magyar sajtószabadságot védi és pedig azért, mert az a magyar alkotmányos szabadság lényeges része. Ámde ez a St. és annak a sajtószabadságot védő, kimélő, a sajtó szellemi munkásainak felelősségél, az eljárás terhét és különösen az elévülés időtartalmát is enyhítő intézkedései nem vonatkoznak egy idegen állam sajtójára és annak munkásaira, amellyel illetve akikkel szemben a magyar állam sem a törvényes rendészeti ellenőrzést nem gyakorolhatja, sem a törvény szerint való büntetőjogi felelősségre vonásra irányuló igényét nem érvényesítheti. A St. területi és személyi hatályának ily tág és a megfelelő viszonosságai sem ellenértékelt kiterjesztését semmiféle törvény