Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

fíünlelőjogi Döntvénytár. nak, hogy a vádiolt az internáltatás félelmétől hajtva 1921. évi június havában Bécsbe szökött, ott a magyar állam és a magyar nemzet ellenségeivel érintkezésbe lépve, azoknak pénzért hazájára vonatkozóan olyan valótlan adatokat szolgáltatott — tehát olyan tényeket állított és terjesztett — amelyekkel az adatokat felhasználó ellenségeink a győr- és komárommegyei közviszonyokat a külföld elölt gyűlöletes színbe állították. E beállítás szerint a magyar nemzeli hadsereg tisztjei és kalonái az embereket tömegesen gyilkolják, a polgárokat büntetlenül zsarolják, károsítják s azután a katonai parancsnokság és egyes közéleti kiválóságok az ily merényletek miatt folyó eljárás elsimítását keresztül viszik, mert az illetékes közigazgatási hatóságok az eljárást törvény ellenére megszűntetik és más jogellenességeket is követnek el. E valótlan tények állítása és terjesztése az alsóbíróságok jogi megállapítása szerint kimeríti az 1921:111. tc. 7. §-ának első bekezdésében meghatározott vétséget, amelyben a vádlottat bűnösnek is mondották ki. A valónak elfogadott tényállással szemben a vádlott és a védő a kir. ítélőtábla előtt a bizonyítás kiegészítése iránt előterjesztett indítványában bejelentett tanuk kihallgatásával és beszerzendő iratokkal azt akarta bizonyítani, hogy vidékükön a fentebb említettekhez hasonló súlyos törvénytelenségek tényleg megtörténtek, hogy a vádlott ezekről egyes emberektől adatokat hallott, híreket kapott, s hatósági ügyiratokba való bepillantással is értesítést nyert: hogy ezeket a súlyos merényleteket ismeretlen vagy sejtett, a gyanú szerint katonákkal összeköttetésben volt elemek követték el. A kir. ítélőtábla az indítványt a Bp. 393. §. 1. pontja értelmében elutasította, amiért a vádlott és a védő most a Bp. 384. §. 9. pontja alapján semmisségi panasszal él. Ezt a panaszt a kir. Kúria azért találta alaptalannak, mert a vádlott a valónak vett tényállás szerint olyan adatokat szolgáltatott a magyar állam és a magyar nemzet ellenségeinek kezébe, amelyek szerint a magyar nemzeti hadsereg tisztjei, katonái, továbbá a magyar állami hatóságok azok, amelyek a személy- és a vagyonbiztonságot veszélyeztetik, amelyek és akik miatt nálunk a jogrend fel van forgatva és a törvénytelenség dúl. Ezt kellett volna tehát bizonyítania a vádlottnak, ha a valónak vett tényállással szemben — amelyben tényállításai valótlanoknak vannak elfogadva — az állított híresztelt tények valóságát akarta kimutatni. Ámde a vádbeli tényállításoknak valóságát bebizonyítani nem alkalmasak azok a védelem által fölkínált adatok, amelyek a bizonyítás kiegészítése iránt telt indítványban foglaltatnak, mert, ha mindez való volna is, amit a védelem bizonyítani akart a magyar nemzeti hadsereg tisztjeire és a magyar állami hatósápokra ráfogott rágalmak azzal bizonyítást nem nyernének. A vád-