Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 23 alkalmazni kell, ha a bűncselekmény elbírálása már a kivételes hatalom megszűnése után történik. (Kúria 1922 nov. 28. B I. 6351/1922. sz.) Indokok: . .. Az 1912:LXI1I. tc. 19. §-a egy a háború kitörése előtt meghozott oly törvényes rendelkezés, amely a háború rendes vagy kitolt időtartamának elmultával sem veszítette el törvényi erejét. — E törvényes rendelkezés élt a háború előtt, él most is, amikor a háború megszűnt és amikor a kivételes hatalom gyakorlása a kitolt határidő lejártával szintén megszűnt. A kivételes hatalom gyakorlása és az 1912:LXIII. tc. 19. §-ának időbeli hatályossága ugyanis nem egymást fedő fogalmak; mert az 1912:LX1II. tc. 19. §-ában nem egy meghatározott időre szóló, hanem állandó jellegű súlyosabb minősítés és büntetés van kimondva, amelynek jogi természete tehát olyan, mint a Blk. más minősítő és büntetést súlyosító körülményeinek: érvényesülnek, ha beállanak. Az 1912:LX1II. tc. 19. §-ában foglalt minősítő körülmény és pl. a Btk. 336. §-ának 5. pontjában foglalt azon minősítő körülmény között, amely a csata színhelye közelében elkövetett lopást bűntetté minősíti, lényegileg nincs semmi különbség, mind a kettő, mint minősítő körülmény akkor érvényesül, ha a való tényállás adatai létrejöttét igazolják; e nélkül a törvényrendelkezések élnek, de erejük nem működik, mert érvényesítő erőt csak a ((háború)), a ((csata)) ténye önt beléjük. A kivételes hatalom alapján kibocsátott rendelkezések hatályon kívül helyezése tárgyában kiadott 5230/1922. M. E. számú rendelet 2. §-ában tehát nem is volt feltétlen szükség kiemelni, hogy a törvényt a hatályosságának tartama alatt keletkezett viszonyokra továbbra is alkalmazni kell; mert először is a megjelölt rendelet csak a kivételes hatalom alapján kibocsátott rendelkezéseket helyezhette hatályon kívül és nem az állandóság jellegével bíró törvényt; másodszor meg e törvénynek fentebb körülírt természetéből önként következik, hogy nem érvényesül ott, ahol akár a rendes, akár a kitolt tartamú háborús állapotról többé szó nincs, és ahol ez az állapot törvényes rendelkezés (1920: VI. tc.) folytán fennállónak volt veendő, olt az 1912. évi LXIIf. tc. 19. §-ának érvényesülése akadálytalanul kell, hogy bekövetkezzék mindaddig, amíg ez a törvény törvény. Az eddig elmondottakból nyilvánvaló az is, hogy az 1912. évi LXIIÍ. tc. 19. §-ával kapcsolatban amiatt, hogy e törvényes rendelkezésben lefektetett minősítő és büntető erő most már nem érvényesül, nem áll elő a Btk. 2. §-ában foglalt rendelkezés alkalmazása és pedig azért nem, mert itt nincs szó arról, hogy