Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. bekezdésének a) pontja szerint a megjelölés keretében kiemelendők. Csekélyebb eltérés és hiány esetében az alsófoká ítéletben kiigazítással s illetve kiegészítéssel is pótolható. (Kúria 1922 május 12. Ertekezleti VII. számú megállapodás.) = Álliindó gyakorlat. 30. A semmisségi panasszal megtámadott ítélet keltétől folyó előzetes letartóztatás és vizsgálati fogság beszámításának kérdésében (Btk. 9k. §-a Bp. 321. §. második bekezdésének e) pontja) a kir. Kúria ítélethozatal esetében sem határoz, hanem a beszámítást a Bp. 505. §-ának második bekezdése értelmében az elsőfokú bíróságra bízza. (Kúria 1922 május 12. Ertekezleti VIII. számú megállapodás.) = Állandó gyakorlat. 31. Ha a kir. ítélőtábla főtárgyalásán sem a vádlott, sem védője nem volt jelen, a Bp. h25. §-ának második bekezdése szerint a kir. törvényszéknél csupán a vádlottnak kell kihirdetni a kir. ítélőtábla ítéletét. Az e célból kitűzött határnapra tehát nem kell a védői is megidézni s egyáltalában nem kell intézkedni az iránt, hogy a kir. ítélőtábla ítélete külön a védőnek is kihirdettessék. Ebből nyilvánvaló, hogy a kir törvényszék abból a perrendellenes intézkedésből, hogy a kir. ítélőtábla ítéletének a védő előtt leendő kihirdetése végett szabályellenesen határnapot tűzött ki s azon az ítéletet a védőnek is kihirdette, a védő nem meríthet jogot arra, hogy a neki külön kihirdetett kir. ítélőtáblai ítélet ellen semmisségi panasszal élhessen. Minthogy azonban a Bp. 53. §-ártak első bekezdése szerint a terhelt az eljárás bármely szakában élhet védő közreműkö-