Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

20 Büntetőjogi Döntvénytár. Kúria az új büntetés kiszabásánál hivatalból is köteles a Btk. 1. §-ának második bekezdéséhez alkalmazkodni s a bűnösség fokára befolyással bíró súlyosító és enyhítő körülményeket a Btk. 89. §-a szerint figyelembe venni. (Kúria 1922 május 12. Értekezlet! V. számú megállapodás.) = Megfelel az állandó gyakorlatnak. 28. Ha a kir. Kúria az alsóbíróság ítéletétől eltérően olyan súlyosabb büntetési tételt alkalmaz vagy mellőz, melynek alkalmazásához a törvény bizonyos tényálladéki többletet kiván, ez a tényálladéki többlet minősítő körülménynek tekintendő s ehhez képest az alsófokú ítéletet a Bp. 385. §-ának nem a 2-ik pontja, hanem az 1. pontjának b) tétele alapján kell megsemmisíteni. (Kúria 1922 május 12. Ertekezleti VI. számú megállapodás.) = Állandó gyakorlat. 29. Mikor a kir. Kúria az alsófokú bíróság felmentő ítéletének megsemmisítésével bűnösséget megállapító ítéletet hoz, ennek rendelkező részében a Bp. 327. §. második bekezdésének a) pontja szerint mindig meg kell jelölni azt a bűncselekményt, melyben a kir. Kúria a vádlottat bűnösnek mondja ki. Ha pedig a megsemmisítés csupán a bűncselekmény minősítésére s ezzel kapcsolatban a büntetés kiszabására vonatkozik, e megjelölés csak akkor kötelező, ha az alsófokú bíróság a bűncselekmény szabatos megjelölését teljesen mellőzte s illetve, ha az alsófokú ítélet rendelkező részében foglalt megjelölés nem meríti ki azokat a körülményeket s illetve ellenkezik azokkal a körülményekkel, melyek a kir. Kúria által megállapított minősítésnél a Bp. 327. második