Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

16 Büntetőjogi Döntvénytár. 385. §. 1. b) pontja alapján bejelentett része is, mindkét vádlottra vonatkozólag. . . . M. Sándor vádlott panaszát azzal támogatja, hogy ő azért nem követett el árdrágítást, mert ő ebben az ügyben bizományos volt s ennek folytán a KT. 370. §-a értelmében — különbeni kártérítés terhe mellett — köteles volt megbízójának, E. Lajos vádlottnak utasításait követni, E. Lajos pedig neki a zsír felküldésekor azt az utasítást adta, hogy a zsírt csak 500 K-án felül adhatja el, sőt augusztus hó elején már ahhoz sem járult hozzá, hogy a zsírt 525 K-érl adja el; nyerészkedési célzat pedig már csak azért sem vezette, mert neki a szóbanforgó bizományi ügyben a zsír eladása után csak 1 % jutalék járt. A panasznak ez a része, amennyiben a bűnösség kérdésére vonatkozik alaptalan, a felhozott érvek azonban kapcsolatban az uzsorabiróság által megállapított tényekkel alapot nyújtanak arra, hogy ezen vádlott cselekményére enyhébb minősítés alkalmaztassák. A megállapított tények szerint ugyanis a szóbanforgó 36 q zsírmennyiség E. Lajos vádlott tulajdona volt, ő tartotta az 1922 január havától július 1. napjáig Kábán a kamrájában, július elején ugyan eladás végett küldte fel M. Sándornak, de azzal a megbízással, hogy ez a zsírt csak 500 K-án felül adhatja el, de ehhez is előzetes hozzájárulása szükséges; augusztus hó elején pedig, mikor M. Sándor a zsírt 525 K-ért el tudta volna adni, E. Lajos ezt nem engedte, hanem még tovább tartotta vissza a zsírt szeptember 7-ig, amikor arra a detektívek ráakadtak. Minthogy tehát a zsír E. Lajos vádlott tulajdona volt s kizárólag az ő tényei és intézkedései folytán vonatolt el a közellátáslól, a vádbeli cselekménynek (1920: XV. tc. 1. §. 5. p.) tettese egyedül ő volt s így tévedett az uzsorabíróság akkor, midőn M. Sándort, aki elkövetési cselekményt nem vitt végbe, mint E. Lajosnak tettestársát ítélte el. M. Sándor azonban mégis bűnös az E. Lajos, mint önálló tettes által elkövetett árdrágításban, de csupán, mint a Blk. 69. §. 2. pontja szerinti bűnsegéd s e részben nem mentesíti őt bizományosi minősége. A bizományosi minőség ugyanis az egyébként bűncselekmény tényálladéki elemeit kimerítő tevékenységet ettől a jellegétől nem foszthatja meg. Az a körülmény ugyanis, hogy a bűncselekmény külsőleg valamely magánjogi ügylet, vagy jogviszony formáját is magánviseli, büntetőjogi szempontból közömbös, mert a büntetőjogi értékelés független és önálló a magánjogi értékeléstől; s egyik a másikat nem befolyásolja. Ha valamely magánjogi viszony bűncselekményt tartalmaz, a vádlott a magánjogi viszonyra, mint büntetőjogi felelősséget kizáró okra ép