Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. társadalmi állás, sem az élethivatás nem lehet soha olyan büntetőjogi jelentőségű ok, mely a felelősséget kizárná. Következéskép az ország területén mindenki felelős lévén a tőle elkövetett bűncselekményért, a konkrét esetben csak az vizsgálandó, hogy az elkövetett cselekményben az összes tényálladéki elemek fennforognak-e vagy sem. A védő azt vitatta továbbá, hogy az őstermelő azért sem követheti el az árúuzsorát, mert nincs jogszabály, mely termékeinek eladására kötelezné, tehát őt teljes gazdasági szabadság illeti. Ennek a felfogásnak nincs törvényes alapja. Annyiban igaz ez a tétel, hogy mai gazdasági életünkben a gazdasági javak s közszükségleti cikkek forgalma s kicserélődése az olyan állami beavatkozás és kényszer alól felszabadult, amilyen volt a háború alatt az eladási kényszer, súlyosbítva bizonyos cikkekre a rekvirálással s az árak maximálásával. Ámde az 1920 : XV. tc. gazdasági életünk s pénzügyi rendszerünk összeomlása, az erkölcsi élet felbomlása, s az önző kapzsiság általános elterjedése folytán oly szabályokat állított fel, melyek nem bízzák az eladó közszükségleti cikk tulajdonosának korlátlan önkényére azt, vájjon a forgalombahozatal céljára rendelt közszükségleti cikkeket forgalomba hozza-e, vagy ne s mikor és mily föltételek mellett tegye ezt, hanem a fogyasztó közönség érdekében az erkölcstelen kapzsiság megfékezése s a lehelőség határain belül az árak emelkedésének megakadályozása végett bizonyos tiltó szabályokat állít fel, melyeknek áthágása a cselekményt s a közszükségleti cikkek forgalombahelyezését árúuzsorává minősíti. Ilyen tényálladéki szabály az 1. §. 5. pontjának az a rendelkezése, mely a közszükségleti cikkeknek nemcsak elrejtését stb., hanem forgalomból való visszatartását is árúuzsorának tekinti, ha a visszatartás a cikk árának drágítása, vagy magas árának fenntartása végett nyerészkedési célzattal történik. Normális gazdasági viszonyok közt kizárólag az eladó határozza meg azt, hogy mily nyereségre akar szert tenni s mikor tartja erre alkalmasnak a gazdasági konjunktúrát s minden felelősség nélkül oly tevékenységet fejthet ki, mely az árak felhajtását eredményezheti. A mai gazdasági viszonyok közt azonban ezt nem teheti s köteles mindenki a közgazdaságilag forgalomhahozatalra rendelt árúját akkor piacra dobni, amikor azt a fogyasztók keresletének és a piacnak érdeke követeli, mert a spekulációra és a tisztességes hasznot meghaladó s az árak emelkedésének kiváltására alkalmas nyereségvágy kielégítésére alapított forgalomból való visszatartás a kínálat csökkenése folytán szükségképen drágulást hoz létre, ami fokozatosan súlyosabbá teszi a megélhetést. Ezt akarja a törvény meggátolni, midőn az 5-ik pontban az ily nyerészkedési célzat érvényesülését