Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 13 A kir. Kúria: A semmisségi panaszoknak a Bp. 385. §. 1. a) és b) pontjára alapított részét elutasítja, azonban az uzsorabíróság ítéletének a M. Sándor vádlott cselekménye minősítésére vonatkozó részét a Bp. 385. §. 1. b) pontjában meghatározott semmisségi ok alapján megsemmisíti és ezt a vádlottat, mint a Btk. 69. §. 2. ponlja szerinti bűnsegédet bűnösnek mondja ki az 1920: XV. tc. 1. §. 5. pontjában meghatározott és az 1920. évi XXVI. tc. 8. §-a, valamint a Btk. 72^ (66.) §-ának alkalmazása folytán tekintettel a Btk. 20. §-ra minősülő árdrágító visszaélés vétségében, amelyet azáltal követett el, hogy E. Lajos vádlottnak az uzsorabíróság ítéletében körülírt, azonban, mint egyedüli tettes által véghezvitt cselekménye elkövetését szándékosan előmozdította azáltal, hogy E. Lajos vádlott által küldött 36 q zsírt bizományi árúként 1922 július elején átvette és 1922 július hó 3. napjától szeptember hó 7. napjáig a Magyar Élelmiszerszállító és árúkereskedelmi r. t. hűtőházában E. Lajos megbízásából és az ő részére a saját nevén elhelyezve tartotta. Indokok: . . . A Bp. 385. §. 1. a) pontjában meghatározott semmisségi ok E. Lajos panaszának indokolása szerint azért forog fenn, mert 36 q zsír oly csekély mennyiség, hogy annak visszatartása által sem a zsír árának drágítása, sem jogtalan nyereség el sem érhető és mert a vádlott őstermelő, aki saját termelésű zsírját nem volt köteles nyomban eladni, hanem azzal megvárhatta a nagyobb ár és kereslet idejét. Ez az érvelés nem állhat meg. Téves ugyanis a védőnek az az érvelése, hogy a törvény az őstermelőkre nem vonatkozik. Ezzel a felfogással ellenlétben áll a kir. Kúria vegves teljes ülésének 93. sz. döntvénye, melyben az a vitás jogkérdés döntetett el, hogy az orvosi munkára alkalmazható-e az 1920: XV. tc. 1. §. 3. pontja. Itl a Kúria elvileg kimondotta, hogy a törvény az őstermelés, ipar s kereskedelem körébe eső minden uzsorás cselekményekre alkalmazható, de az orvos működésére nem. A kijelentés az őstermelőkre vonatkozólag nem volt ugyan közvetlen tárgya a jogi döntésnek, de annak megokolásául szolgál s mint jogi princípium irányadóul fogadandó el: s pedig annál inkább, mert ez a törvénnyel teljes összhangban áll. Sem az 1920: XV. tc, sem a Btk. nem tartalmaz ugyanis oly jogszabályt, mely bizonyos személyekre kizárná a büntetőjogi felelősséget a társadalmi állás vagy élethivatás alapján. Csakis az államfő az, aki közjogunk értelmében jogilag teljesen felelőtlen. Ezt a közjogi szabályt kiegészíti a Btk. 5. §-ának utolsó bekezdése, mely a területkívüliségre nézve a nemzetközi jog szabályait tartja alkalmazandóknak. Az említett közjogi s nemzetközi jogszabálytól eltekintve sem a