Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 135 A Btk.-nek ez a rendelkezése ugyanis élő törvény, amelyet mindaddig, míg azt alkotmányos úton hozott más törvény hatályon kívül nem helyezte vagy meg nem változtatta, mindenkor alkalmazni kell, ha annak törvényes feltételei fennforognak. Már pedig a valónak elfogadott tényállás szerint a vádlott szóbanforgó cselekményében a Btk. 141. §. második bekezdésének alkalmazásához megkívánt összes tényálladéki ismérvek benne foglaltatnak, mert vádlott azzal a királyi ház tagja ellen követett el sértést, melyet a Btk. 141. §-ának második bekezdése vétségnek minősít. Tekintettel arra, hogy József főherceg a vádbeli cselekmény elkövetése után hatályba lépett 1921 : XLVII. tc. 2. §-a folytán megszűnt királyi ház tagja lenni s őt ezidőszerint már nem illeti meg az a közjogi méltóság, amelynél fogva őt az ellene elkövetett sértés idején a Btk. 141. §-ának második bekezdése fokozottabb védelemben részesítette, a kir. Kúria megfontolás tárgyává tette: vájjon ez az utólag, vagyis a vádbeli cselekmény elkövetése után, de a jelen ügyben kelt ítélet meghozatala előtt bekövetkezett s a vádlottra nézve látszólag enyhébb helyzet nem indokolhatja-e a Btk. 2. §-ának^h alkalmazását s ehhez- képest a József főherceggel szemben elkövetett sértésre nem a Bv.-ről szóló törvény rendelkezéseit kellene-e alkalmazni ? Ebben a kérdésben a kir. Kúriának az a nézete, hogy a jelen esetben a Btk. 2. §-a foganatba vételének nincs törvényes alapja. A Btk. 141. §-ának jlmásodik bekezdésében foglalt jogszabály ugyanis a szóbanforgó vádbeli cselekmény elkövetése idején élő törvény volt s ma is hatályban van. Ezen törvénnyel szemben az abban szabályozott kérdést illetően a vádbeli cselekmény elkövetésétől az ítélethozatalig terjedő időben attól különböző olyan törvény, gyakorlat vagy szabály nem lépett hatályba, mely amannak rendelkezéseit bármely irányban megváltoztatta, avagy módosította volna. Azzal szemben tehát enyhébb intézkedésre nem lehet hivatkozni. Erről csupán akkor lehetne szó, ha egy újabb törvény a királyi ház tagjai ellen elkövetett sértést a büntető megtorlás alól teljesen kivonná, avagy azt enyhébb beszámítás alá venné. Az a körülmény azonban, hogy a királyi háznak megsértett tagja a vádbeli cselekmény elkövetése után elvesztette családi állásának azt a jellegét, melynél fogva ő a vele szemben elkövetett sértés idején fokozottabb büntetőjogi védelemben részesült, nem érinti azt a büntetőjogi szabályt,-melynek értelmében a vele szemben elkövetett sértés abban az időben viselt közjogi állásánál fogva súlyosabb beszámítás alá esett. Ha az ezzel ellenkező felfogás érvényesülne, akkor a hatóságok védelméről szóló törvényt nem lehetne alkalmazni, ha a sértett az abba ütköző cselekmény elkövetése után megszűnt ható-