Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. c) pontjai alapján, mert szerintök vádlott a megyei közgyűlés tárgysorozatának egyik pontjához, nevezetesen a felállítandó új hadsereg kérdéséhez, mint megyebizottsági tag, kötelességszerűen hozzászólván, jogus bírálatot és meggyőződése szerinti véleményt mondott, amely a Btk. 173. §-a szerinti lázítás fogalmát annál kevésbé meríti ki, mivel abban az időben a régi hadsereg felbomlása folytán haderő a szó igazi értelmében nem is létezett; mert továbbá alkotmányunk külön úri osztályt nem ismervén ezúttal a Btk. 172. §-nak 2. bekezdésében meghatározott izgatás tényálladéka sem foroghat fenn. Egyébiránt a védelem szerint mind a két irányban idevonatkozóan vádba telt cselekvőség az akkori tömegmozgalommal kapcsolatos lévén, vádlottnak ez a két cselekménye az 1921 dec. 22-én megjelent magas kegyelmi elhatározás II. pontja alá esik és vele szemben az eljárás ezen az alapon megszüntetendő és illetve vádlott az izgatás vádja alól ezen büntethetőséget kizáró okból felmentendő lett volna. Végül a vádlott nevében védője részéről beadott perorvoslati indokokban még a Bp. 385. §-nak 1. b) és 2. pontjai alapján is jelentelett be semmisségi panasz, mert a háború megszűnése folytán a vádlott terhére rótt izgatás az 1912 : LXIII. tc. mellőzésével csak vétségnek lett volna minősítendő és mert a szabadságbüntetés a Btk. 101. §-ra való tekintettel államfogházban lett volna kiszabandó. Az utóbbi két jogcímen használt s csupán a bejelentett semmisségi panasz írásbeli indokolásában felhozott semmisségi panaszt, mint elkésettet, a Bp. 431. és a Bpn. 32. §-a alapján vissza kellett utasítani, mert a semmisségi panaszt az ítélet kihirdetésekor kell bejelenteni s az akkor érvényesíteni kívánt semmisségi okokat a perorvoslati indokokban újabb semmisségi okokból már nem lehet kiegészíteni. Egyébiránt az új büntetés kiszabásával a Bp. 385. §-nak 2. pontjára alapított panasz tárgytalanná is vált; a b) pont alapján bejelentettet pedig az 1922: XVII. tc. 6. §-a és illetve az 5230 1922. M. E. sz. rendelet 2. §-a teszi alaptalanná, mivel a szóbanforgó bűncselekmény a háború tartama alatt követtetett el. A többi semmisségi panasz pedig, a kir. főügyész által a Bp. 385. §-ának 1. c) és 3. pontjaira alapítottnak kivételével minden irányban alaptalan. És pedig a kir. főügyész panaszának a Bp. 385. §-a 1. a) pontjára alapított része a kir. ítélőtábla ítéletének idevonatkozó helyes indokainál fogva. Ugyancsak a másodbírósági ítélet vonatkozó helyes indokai alapján, valamint még az alábbi okokból szintén alaptalan a vádlott és védője semmisségi panaszának vissza nem utasított 9*