Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

182 Büntetőjogi Döntvénytár. része is. A kegyelem kérdését illetően a Kúria is úgy találta, hogy a vádlott a szóbanforgó bűncselekményeket nem valamely tömegmozgalom keretében vagy azzal kapcsolatosan követte el, hanem a megyei közgyűlésen, ahol ily mozgalomnak nyoma sem volt; sőt a közgyűlésen jelen voltak, a vádlott felszólalását a legnagyobb felháborodással utasították vissza, annyira, hogy vádlottnak onnan rögtönösen el kellelt távoznia. Ami pedig vádlottnak azt a védekezését illeti, hogy neki, mint megyebizottsági tagnak, jogában, sőt kötelességében is állott a tárgyalás alatt lévő katonai kérdésről a maga meggyőződését szabadon nyilvánítani és így ő ebbeli minőségében izgatást el sem követhetett, a kir. Kúria az őt is kötelező alsóbírósági ténymegállapításból a másodbírósággal egyezően azt a következtetést vonta le, hogy a vádlott abban a felszólalásában messze túl ment azon a határon, ameddig neki, mint ama törvény által alkotott testület tagjának, a szóbanforgó katonai kérdés tárgyalásánál mennie szabad volt, mert törvénysértést, sőt bűncselekményt elkövetni ilyenkor sem szabad. Az ilyen tárgyalás célja és rendeltetése ugyanis a komoly, tárgyilagos és lehetőleg nyugodt eszmecsere az eldöntendő kérdésről, egymás meggyőzése céljából. Vádlottnak tehát csak ehhez volt törvényes joga, sőt, mivel a Btk. 173. §-nak 1. tétele a szóbanforgó alkotmányos intézmény indokolt megtámadását nem üldözi: ennélfogva vádlott ugyancsak a tárgyilagosság keretén belül még meg is támadhatta volna a tárgysorozatnak a neki nem tetsző pontját. Ámde a vádlott nemcsak ezt tette. 0 egyenesen lázított a hadsereg intézménye ellen; ami több az egyszerű támadásnál. Neki semmiféle hadsereg nem kellett. És hogy ezt a célját elérje, nem meggyőzni, nem eszmecserét folytatni akart, nem is támadta a hadsereget javítási célzattal, hanem a hallgatóság és különösen a karzaton lévő szocialista munkásság szenvedélyeit kívánta felkorbácsolni, vagyis lázított a hadsereg eszméje, elve, mint az alkotmányunknak egyik intézménye ellen, ami egyenesen a Btk. 173. §-ának második tételébe ütközik. Hogy pedig vádlott ezt telte, kitűnik abból a visszhangból, amelyet szavaira «Eljen a köztársaság))! kiállásokkal a karzat adott, valamint kitűnik abból az általános és mély felháborodásból is, mellyel szavaira a közgyűlés tagjai válaszoltak és amely oly fenyegető mérvet öltött, hogy vádlottnak rögtönösen el kellett a termet hagynia. De különösen nyilvánvaló a vádlott célzata abból a röpiratból, melyet ő «Vörös Idck)) cím alatt még ezen felszólalása előtt adott ki és amellyel az akkor már folyamatban lévő destruktív irányzatot a legnagyobb mértékben szolgálta, előkészíteni segítvén azokat a végzetes sorscsapásokat, melyek utóbb az országot a végromlás szélére sodorták.