Lengyel Aurél (szerk.): Büntetőjogi döntvénytár, 16. kötet (Budapest, 1924)

Büntetőjogi Döntvénytár. 119 egyén követi el, aki a mozgalom szervezésétől, kezdeményezésétől, vezetésétől stb. távol áll, s abba tevékeny részt vevőén csak a mozgalom javára elkövetntt bűntettel vagy vétséggel kapcsolódik bele. Ebben az esetben a tettes az 4. §. második bekezdésében foglalt vétséget is megvalósítja ugyan, de az a 2. §. tényálladékaival a szubszidiaritás viszonyában állván, azokba beleolvad. A mozgalomnak vezetői a szervezkedésnek kezdeményezői ebben az esetben a 2. §. második bekezdése szerint a tettesre szóló büntetési tétel alá esnek, ha a 2. §. első bekezdésének 1—4. pontjában említett bűncselekmény elkövetéséről előzetesen tudtak vagy azt kellő gondossággal előre láthatták volna, bár egyébként az említett bűncselekmények véghezvitelében külső tevékenységgel részt nem is vesznek. Ez amellett szól, hogy a 2. második bekezdésében a törvény az 1. §. első bekezdésében meghatározott bűntettnek — mintegy a kiterjesztett felbujtói felelősség alapján — egy minősített esetét állítja fel; amikor is az alaptényálladékot tartalmazó törvényhelyre való hivatkozás szükséges. Mennyivel inkább minősített esetről kell azonban beszélnünk a jelen esetben, amidőn az 1. §. első bekezdésében foglalt bűntettnek tettese, vagyis a mozgalom kezdeményezője, vezetője és szervezője maga az, aki a 2. §. első bekezdésének 3. pontjában foglalt bűntettet elkövette s ezzel az i. §. első bekezdésében foglalt elkövetési cselekményekhez jelentékeny új többletet szolgáltatott, amelyért — mert az anyagi halmazat megállapításának mellőzése tárgyilag indokoltnak mutatkozik — ugyanazon büntetési tétel alá esőén ugyan, de alanyilag súlyosabban kell bűnhődnie, mint olyan szervező, vezető társának, akinek az összefüggő cselekmények létesítésében a szellemi ráhatáson kívül egyéb része nincs. Ezek szerint az adott esetben az 1921:111. tc. i. §-ának első bekezdésére a kir. törvényszék részéről történt hivatkozás nem volt helytelen, mert ez a szakasz olyan tényálladéki alkotó elemeket képvisel, amelyek nélkül a 2. §. 3. pontjában meghatározott bűntett létrejöhet, s így a vádlottnak a célcselekményt és az eszközcselekményt is megvalósító, jogilag egységesnek vett cselekményében jelentkező többletet jogilag kifejezésre is kell juttatni; ami pedig az 1. §. első bekezdésére való hivatkozás mellőzése esetén nem történik meg. Sőt hivatkozni kellett volna a Btk. 400. §-ára is, amelynek az 1921: III. tc. 2. §-ának 3. pontjában egy minősített esete állott elő: mert az utóbb hivatkozott törvény voltaképen egy a minősítési körülményekből és a büntetési tételből álló kerettörvény, amelybe az alapbűncselekmény tartalmát a Btk. második részé-